Fezejet

 1       2|          tőben. Azután felemelte a kezemet, s a gombostű fejét a lángra
 2       2|         kis fehér foltot, amikor a kezemet az írásra teszem, s mikor
 3       6|             mondám, vállára téve a kezemet, – tegye le azt a képet,
 4       6|        ajtóban utolérve, megfogá a kezemet, meleg hangon súgva:~– De
 5       9|        kardját.~Ekkor megragadta a kezemet egy forró kéz. Az övé volt.
 6      12|        barátom ijedten kapta meg a kezemet.~– Mit akarsz, barátom?~–
 7      12|            a két kezével a rajzoló kezemet úgy, hogy abba kellett hagynom
 8      12|          egy cseléd. Megcsókolta a kezemet, s én csak most vettem észre,
 9      13|       megfogta a lőcsbe kapaszkodó kezemet s erővel lefeszegette az
10      13|       elbocsátott, megszorította a kezemet, s biztosított felőle, hogy
11      13| huszaspénzt.~Azzal megszorította a kezemet, s azt mondá:~– „Ennek a
12      14|        kiáltá hevesen megragadva a kezemet mind a két kezével.~– Hiszen
13      15|          Azon vettem észre, hogy a kezemet el hagytam fogatni.~Pedig
14      17|       Klatopil, s aközben az egyik kezemet erősen fogva tartá a kezével.
15      18|          hogy nem szorította meg a kezemet, ahogy illett volna, sőt
16      18|         indulatosan s megragadva a kezemet, odavonszolt a hálószobája
17      18|          az atyámhoz és megkérte a kezemet. – Természetesen – hozzáadtak. –
18      18| megszerettem, felajánlottam neki a kezemet. El kell ismernem, hogy
19      18|          hogy a kezére ne tegyem a kezemet. Mennyi igaz, nemes érzés
20      18|          eltakarva, másikkal az én kezemet szorítva erőszakosan. Kicsi
21      20|           önkéntelen összeteszem a kezemet, ő felkacag rá: – „Háhá!