Fezejet

 1       1|      csapás ennél nem érheti az embert.~Erzsike nevetett az én
 2       3|         Ki nem állhattam ezt az embert. Ez már mindent élvezett,
 3       3|       ifjonc kedély, aki még se embert, se világot nem ismer. De
 4       3|      legszilajabbika, mely több embert széjjeltép, összemarcangol,
 5       4|        fel, hegedüld meg azt az embert!” Akkor aztán elkezd hegedülni,
 6       8|        gyanúba is keverhette az embert az a sok vászoncseléd, aki
 7       8|     Amilyennek Isten teremté az embert. Csupa erő és igazság. Semmi
 8       9|        megtört, roskatag, beteg embert a színpadra hurcolni, hogy
 9      12|          Látod azt a két puskás embert ott a hegyi úton felfelé
10      12|       azt hiszik most, hogy itt embert ölnek.~– Egyenesen erre
11      13|        hogy nem támadják meg az embert.~– De most nagyon impertinenskednek,
12      13|       Nappal ugyan elkerülik az embert, de sötétben vagy hófúvásban
13      13|     urat. Én ott ismerek minden embert.~Azt sem kérdezte, kinek
14      13|     pajtás!”~A félig alárántott embert a másik zenész ki akarta
15      13|      akarom megcsalni, mint más embert. Szemfényvesztés volt ez
16      13|         ön mégis szereti ezt az embert!~– Hát mit csináljak? Senkim
17      15|   tulajdonítaná ön, hogy azt az embert elhagytam. Képzelje ön,
18      18|    Mennyire szerettem én ezt az embert! milyen igaznak, milyen
19      18|         amint én ismerem azt az embert, az képes arra, hogy szerelemből
20      20| választásnál. És én azt a derék embert megbuktattam, akit tiszteltem,
21      20|           Ahogy ember feloldhat embert.~– No, hát hallgassa meg.~