Fezejet

 1       5|       szabadságvágyó nemzetnek az arca; onnan várták egy új korszak
 2       6|     hozzám a ferde vállú cimbora. Arca még baljóslatúbb volt, mint
 3       8|         füles födeles kosarat.~Az arca barnapiros volt a napsütéstől,
 4       8|         családi ügyekkel.~Erzsike arca úgy égett, a két tenyerét
 5       8|            A lépcsőre fogta rá az arca lángolását.~Erről eszembe
 6       8|        idevándoroltak. Barnapiros arca ragyog az egészségtől, sűrű
 7       8|     összehasonlítást téve a magam arca és az övé között. Ozsonna
 8       8|         azt az arcképet nézte; az arca egészen komoly lett. Mélán
 9      12| találkoznunk.~Az én barátomnak az arca azonban egyszerre elkomorodott,
10      13|      anyám a szűr gallérját vonva arca elé, parasztossá elváltoztatott
11      14|            halo” fényívében! S az arca olyan őszinte volt, mint
12      16|      búcsúvételre. Klatopilnak az arca ragyogott az örömtől, s
13      17|       mindig gyámatyja voltam. Az arca ragyogott az örömtől.~–
14      18|          egyszerre nyájas lett az arca a szép hölgynek. Odasietett
15      18|       asszonynak és leánykának az arca.~A hátam mögött sírást hallottam.~
16      18|   elhervadt élettársat, akinek az arca megráncosodott: egy jámbor
17      19|           S egészen vörös lett az arca. Olyan büszke volt arra,
18      19|        lepetve ettől a szótól. Az arca mozdulatlan maradt, mint
19      20|        jónak valakitől, akinek az arca nagyon megváltozott, azt
20      20|           Úgy tetszett, mintha az arca is visszanyerte volna az
21      20|       hogy miért pirult úgy ki az arca.~– Ha engem az uram csak