Fezejet

 1       4|    került elénk.~Az én kedves jó anyám igen szívesen fogadta az
 2       4|      hogy mi a kedvenc étele. Az anyám maga látott a konyhához.
 3       4|       annál jobban megértette az anyám, azt mondta: „derék fiú!”~
 4       4|         utaznom, az én áldott jó anyám gondoskodott az ellátásomról. –
 5       4|      jurátus koromban, azt az én anyám saját keze fonta. Azt hiszem,
 6       4|  idegenre. Jó téli kabátot is az anyám rendelt számomra. Igazán
 7       4|          a toll szárát, bejön az anyám a szobámba s azt kérdi tőlem, „
 8       4| kinevettek és mégsem tudom –, az anyám nem látta, nem is hallotta
 9       8|    Beszélgetnek egymás közt. Jaj anyám, a fonás! Nehéz a várakozás”.
10       8|        túrót árulni egyenesen az anyám háza elé. Az igen jó állás.
11      12|    elviselem a haragját. Ő mégis anyám, egyetlen gyermeke vagyok,
12      12|         mint a zápor. – Amint az anyám házához elértem, már akkor
13      12|     kérdeztem tőlük, hogy hol az anyám. Meg sem hallották! – Egyszer
14      13|         anyámat ismertem meg. – „Anyám, édesanyám! Hát nem ismer
15      13|     leánya, az Erzsike!” Erre az anyám a szűr gallérját vonva arca
16      13|      megőrülök. Nem ismer rám az anyám! Nem akar a kocsijára felvenni.
17      13|     fulladozó hangom engedte: – „Anyám, édes jó anyám! Vegyen fel
18      13|       engedte: – „Anyám, édes jó anyám! Vegyen fel a kocsira. Odavagyok.
19      13|   Komáromban értesültem, hogy az anyám odamenekült, s benső barátságot
20      15|    Eltagadják, hogy ismernek. Az anyám férjhez ment, s áttette
21      18|     esztendős lettem, meghalt az anyám, s akkor aztán nekem kellett