Fezejet

 1       3|     készülőben levő regényemből.~– Ah, ön regényt is ír? Minket
 2       8|    magukban: „egymáshoz illő pár!” Ah, csak ez az egy gyönyörűség
 3       8|       hátam mögött álló nőt benne. Ah, minő arc volt az!~Nem a
 4       9|  nyomtatványait.~Azt a jelenetet – ah, azt nem tudom leírni, mikor
 5      12|            Miért titkolják előlem?~Ah, az a sárga szemű szörny
 6      12|   visszatartott. Becsületszó volt.~Ah, a becsületszót, még ha
 7      12|           változott az ijedelem.~– Ah, ah! az én poéta barátom.
 8      12|       változott az ijedelem.~– Ah, ah! az én poéta barátom. Minő
 9      12|           tátva maradt a szája:~– „Ah! Hát hová?”~– Az az én gondom.
10      14|           kürthangja Jerikó előtt.~Ah, milyen csábító volt ez
11      14|        szédülnön ebbe az örvénybe.~Ah! Mennyire más ember lett
12      14|        hogy Petőfiné férjhez ment?~Ah! Ez orgyilkos döfés volt!
13      15|          nem.~– Tehát özvegy nő?~– Ah, nem.~– Csak nem asszonyság?~–
14      15|   emlékezni fog. – Az „Erzsike”.~– Ah! Az Erzsike?~– Ah. Milyen
15      15|      Erzsike”.~– Ah! Az Erzsike?~– Ah. Milyen vörös lett! Maga
16      16| bálványképemet. O tempi passati!~– Ah, te vagy az, kamerad! (A
17      18|           Ez ám a sztenográfia.~– „Ah, uram, hát ezzel a gondolattal
18      18|    melyikünké marad a Klatopil?”~– Ah, önök egyszerre olyan jó
19      19|               Majd elhúzom én!” – „Ah, haha! Az nem jó lenne;
20      20|            már az áhítat vonz oda. Ah, mennyivel magasztosabb
21      20|          az elvesztett pirosságát.~Ah, nem! Hiúság! Nem az én