Fezejet

 1       2|     kárbaveszett az egész munkám. – Utoljára megállapodtam mégis egy
 2       6| jelenlétemet. – Hol is találkoztunk utoljára?~– Makaó szigetén.~Erzsike
 3       7|            akkor az a hölgy, amikor utoljára a kezében volt a kezem,
 4       8|            bolondokat beszélt, hogy utoljára is kacagnom kellett rajta. –
 5       8|        kellett, hogy ne nyeljen le. Utoljára leültettem egy székre, hogy
 6       8|         neki: „no, hát ide lövess!” Utoljára a nagy lármára, kutyaugatásra
 7       8|           mind megvették a vajamat; utoljára csipetenkint árultam a túrót:
 8       8|            volt baj, hanem nekik. – Utoljára még pórul is jártak vele,
 9       9|            ott is maradt, úgy, hogy utoljára az egész magistratus, a
10      13|           mégsem akartam elmaradni, utoljára megfogta a lőcsbe kapaszkodó
11      13|          kézről-kézre adtuk; akinek utoljára úgy a körmére égett a szalma,
12      15|   emlékezetes szavainak idézését.~– Utoljára is nekem kellett az ő kezét
13      15|          balzsam a nagy fájdalmára. Utoljára aztán haragba jött az őrnagy: – „
14      16|       keresnem a helyet a térképen, utoljára átugrott a hadiszállás Moldovába,
15      16|        végigugrált a Pruth mellett, utoljára megállapodott Czernoviczban,
16      16|         fogadalmára vonatkozik, míg utoljára is kénytelen voltam azt
17      17|      hasonlított egy török kardhoz, utoljára fényes nappal is látható
18      18|          lengyel köztársaság, mikor utoljára felosztották Lengyelországot.
19      19|        akkor én nem tudok dolgozni. Utoljára könyörgésre fogtam a dolgot,
20      19|            Most beszélünk egymással utoljára az életben!~S azzal otthagyott;