Fezejet

 1       1|            Erzsikével, akkor mind a ketten gyermekek voltunk. Ő tizenkét
 2       3|           távol, sem közel, csak mi ketten: Ádám és Éva.~Ez a leány
 3       4|      Erzsike azt mondta, hogy ebben ketten is elférnénk. – Én nem bánom.~
 4       5|     Pisztolyra verekedtek, s mind a ketten igen bátran viselték magukat.
 5       6|                Azért sem teszem; ti ketten megérdemlitek egymást.~Csupán
 6       8|             jogalapon állnak mind a ketten. Én azután, amint a kettős
 7      12|          mászva ne énekeljen.~Tehát ketten is vannak.~Amint aztán egyre
 8      12|           jön ide?~Hogy jönnek ezek ketten „együtt” ide?~Hogy jönnek
 9      12|            jönnek ezek „ide” mind a ketten?~Pedig ez nem volt álomkép.
10      12|           hogy zsan-zsandárok, mert ketten vannak.~– Oltsd el gyorsan
11      12|         kezdtem:~– Hát hiszen mi is ketten vagyunk. Az én ólmosommal,
12      12|             utókor számára. Majd mi ketten hát itt maradunk. Két eset
13      13|        szorítottunk, s azzal mind a ketten odább mentek.~– Hát érdemes
14      13|             előléptetését.”~(Mind a ketten egyszerre elnevettük magunkat! „
15      15|        szemináriumnak.”~Ezen mind a ketten nevettünk.~A következő mondás
16      15| derültségnek engedénk helyet mind a ketten. Én újra felszólítottam
17      15|            láttam soha.~Erre mind a ketten nagyszerű hahotában törtek
18      18|          egymás barátságáért mind a ketten, mint a záporeső. Tudtuk,
19      18|          akkor meggyászolják mind a ketten. Az özvegyi fátyolon nem
20      19|             ötödiknél már csak önök ketten tartották meg a főpróbát,