Fezejet

 1       1|           látott növények eregetik fél hosszú indáikon napvilágon
 2       2|          szeret leányokat festeni, fél, hogy elveszti velük a játszmát,
 3       3|       jelenet volt, látszott, hogy fél: a szemei és az ajkai felnyíltak.
 4       3|            nagyot nézett rám.~– Ön fél attól, hogy vallomásnak
 5       3|           kinevetni!~– Akkor mitől fél?~– Nem félek, csak várok.~–
 6       4|         volt a gőzös kiszállója) a fél város népe. Erzsikéék is
 7       4|            fecskefark-szárnyakkal, fél szemüveg s a bajuszát támogató
 8       5|      között, melynek csak az egyik fél megsemmisülésével lehet
 9       8|      lakodalmat. Az egész város, a fél vármegye ott volt. Gondolom,
10       8|            Szegény principálisaim! Fél év múlva ők is rohantak
11      11|         veres szőre, hegyes fülei: fél vadállat, megverekszik a
12      11|            a kóborlásaim végcélja. Fél nap oda, fél nap vissza,
13      11| kóborlásaim végcélja. Fél nap oda, fél nap vissza, délben tüzet
14      12|            Ej, de mérges voltam! A fél rajzomat ki kellett gumilasztikuznom.
15      13|           a végén, egyik a másikat fél farkasfejjel előzte meg.~
16      14|       útlevél nélkül, pénz nélkül, fél ázsiai öltözetben. Ez annyi
17      15|            bejött hozzám.~Nálamnál fél fejel magasabb alak volt,
18      15|            egész őszintén, hogy ő „fél éntőlem”. – „Ha én olyan
19      16|          képeket. S aztán Prottman fél napig vallatott, hogy mit
20      20|      rabszolgája voltam. Gyakran a fél vagyonomat elvesztegettem