Fezejet

 1       2|            fehéren izzóvá lett.~És azalatt az a két csodálatos szem
 2       8|       legelnek, mint a törzsgulya. Azalatt a gazda elkölti a maga reggelijét:
 3       8| szolgálóval befűttetni a kemencét; azalatt kiszakasztani a tésztát,
 4       8|            felakaszkodni; az ember azalatt a csizmáit felakasztotta
 5       9|          író a sajtónál dolgozott, azalatt az én feladatom volt a Hatvani
 6      12|            mondá Csányiné. – Hátha azalatt megérkezik a kedveskéje.~
 7      12|          össze egy rakásra. Bálint azalatt deklamált a fellegeknek.~–
 8      12|           meglátszanak a házak.~Én azalatt a tűznél pirítottam a kenyérszeletet,
 9      12|          saját ízlése szerint! – s azalatt ez a csivasz bitang elcserél
10      13| eszmecserénk lesz! Hát ön hol járt azalatt, amíg én az életemet mindennap
11      13|             hol töltötte a napjait azalatt?”~Én csak elámultam! A szó
12      13|            a világ suttog, hogy ön azalatt Bécsben járt! De nem! Ezt
13      13|      énelőttem esküdni szokott.~Én azalatt folytattam az építkezést,
14      14|          erdőből kihallatszott.~Én azalatt azt a lelki tortúrát éreztem
15      14|           Hát te gondoltál-e énrám azalatt?~Ha én erre azt nem felelhettem
16      15|          fölfelé esés”.~A vőlegény azalatt a szobában maradt, amíg
17      15|  menyasszony előjött az öltözőből, azalatt engem megismertetett az
18      18|          Számláltam a napokat.~– S azalatt beállt a tél?~– Be.~Ekkor
19      19|       deréktömegét keresztültörte, azalatt Benedek a jobb szárnnyal
20      19|        özvegyi nyugdíjról. Erzsike azalatt folyvást abban a kis mezővárosban