Fezejet

 1       1|     odavezetett Erzsikéhez, kezembe adta a kezét, s aztán „eins,
 2       2|          végét erős csőrével s alig adta vissza; ellenben a szidalmakat
 3       3|            írót, aki a könyvét maga adta ki, aztán faluról falura
 4       4| összepakolta a holmijaimat, kezembe adta a megtakarított pénzecskéjét,
 5       6|            napon az édesanyám nekem adta az atyám ezüstös kardját
 6       8|            csak, gyere! ilyen-olyan adta! Majd lesz dolga veled a
 7      10|         festőtanítvány volt. Telepi adta a feleségemnek azt a bölcs
 8      12|  becsületszót, még ha a feleségének adta is az ember, akkor is meg
 9      12|       Péterem nem volna!” (De ilyen adta, ezt sokszor elfelejtetted! –
10      12|             törölgette a szemeit. Ő adta a bűnbánó Magdolnát.~Az
11      12|           úr, mikor azt a tíz tinót adta, hogy a feleségemet visszafogadjam
12      13|        kantárját az ordinánc kezébe adta, s odajött hozzám; fölemelt
13      13|       magukkal vittek; az egyik rám adta a bundáját, a másik felültetett
14      14|          Kinek?~– Annak, aki szavát adta nekem, hogy fel fog itt
15      15|           Igenis: legkisebb.~– Apám adta nekem. (Itt egy nagyon érthető
16      15|       Képzelje, nekem lovagi szavát adta, hogy soha magyar emberrel
17      19|  provisorius lesz. – Erre szavát is adta, hogy nem cselekszi.~Én
18      19|                Vettem volna, de nem adta ám meg magát. Azt mondtam
19      20|           Az orvos azt az utasítást adta, hogy első nap vegyek be
20      20|             istenszikrát, nem azért adta nekünk az ég, hogy azt visszadobáljuk