Fezejet

 1       3|           jelenté az inas.~Én aztán vettem a kalapomat. Ki nem állhattam
 2       8|            mint a pucoké, s először vettem észre, hogy egy kissé keresztbe
 3       8|             pusztai virágszál. Azon vettem észre, hogy sokat nézegetek
 4       8|         tűzbe jöttem. – Csak azután vettem észre magamat, hogy hát „
 5       9|           tartani. Nem tudom én hol vettem? Jött magától.~Az én kedves,
 6       9|  hallgatóság ott maradt.~Csak akkor vettem észre, hogy nem csupán urak
 7       9|         örömeit élvezni.~Csak ekkor vettem észre, hogy furcsát találtam
 8      12|            derült őszi reggel ismét vettem a kezembe az ólmosbotomat;
 9      12|    hozzájuthat. – Ezalatt észre sem vettem, hogy már egész közel jutottam
10      12|             kezemet, s én csak most vettem észre, hogy milyen nagyon
11      13|    legjobban, hogy az új csizmát én vettem a kontrásnak. Nekem bagariacsizmám
12      13|      mutatott a fűzfára, amiből azt vettem ki, hogy meg akarja vizsgáltatni
13      14|             itt van, míg ölembe nem vettem, át nem szorítottam a két
14      15|            mozdulatot tett).~Én már vettem észre, hogy miért csinál
15      15|            kellett őt szánnom. Azon vettem észre, hogy a kezemet el
16      15|     öltöttem a tarisznyámat, búcsút vettem a feleségemtől, s mentem
17      18|             meghalt? Semmi hírt sem vettem róla. Háború idején titokban
18      18|           Eddig szólt Anna, most én vettem át a szót:~– „Hogy semmi
19      19| törökmeggyfa pipaszárral együtt!)~– Vettem volna, de nem adta ám meg