Fezejet

 1       1|     állapotomon. Aztán megkönyörült rajtam.~– Várjon csak, majd én
 2       3|             a sorsintéző hatalomtól rajtam, hogy én a lelkemmel is
 3       4|           az anyakéz fonta ing volt rajtam a bűvös szövet, melyről
 4       4|          kinevetnek.~Olyasmi futott rajtam végig, mint a hideglelés
 5       6|       világhírű szabászcég remekelt rajtam, s a lábamon fénymázos cipő
 6       6|           arcképet viszi.~Már ekkor rajtam is erőt vett a rossz indulata~–
 7       8| legénységtől. Azután csak erőt vett rajtam az álom. S álmodtam őrült
 8       8|         rendre. Ahogy most látja ön rajtam.~Felállt, és körülfordult
 9       8|          még annyi öltözet sem volt rajtam. A városhoz érve aztán rendbe
10      12|          válni.~Némelykor erőt vett rajtam a vágy: kitörni innen az
11      12|        követve, keresztülmászkáltak rajtam, nem törődve vele, hogy
12      12|            a párkányra.~Most azután rajtam volt a sor, hogy szemem-szám
13      13|          hiszen az az úri ruhám van rajtam most, s annak a zsebében
14      13|            s aztán nagyot taszított rajtam, hogy én végigestem az útfélen.
15      13|              még itt is ön segített rajtam.~– Jancsinak hívják azt
16      14|            Nem hiszem azt!~Kacagott rajtam. „Vergődhetel már!”~A fejem
17      16|             arra valók, hogy azokat rajtam kívül más olvasgassa.~Azonban
18      18|           az én apám képtelen volt. Rajtam kívül még hat leánya volt,
19      19|           vissza, mint őrnagyot, ha rajtam függne; dehát a sors könyvében