Fezejet

 1       1|          nagy szemeivel.~– Nem! – mondám. Éreztem is én azt a tűszúrást
 2       2| megköszöntem az önfeláldozását, s mondám neki, hogy mármost megnézheti
 3       6|       bajtársam eltávozott, s azt mondám neki:~– Kedves doktorom.
 4       6|           rossz indulata~– Uram – mondám, vállára téve a kezemet, –
 5       8|        lakik itt a cupringerné! – mondám én mérgesen, az arcképemmel
 6       8|        nem számítottam.~– Nohát – mondám – Bagotay Nepomuk János
 7       9|  Körülnéztem, megláttam Egressyt, mondám neki, hogy húzassa fel a
 8      12|       hosszúk.~– Bálint barátom – mondám, fel sem kelve guggoló helyzetemből,
 9      12|        akarok a kastélyba menni – mondám neki.~Erre tátva maradt
10      13|         van a hivatalos lapban” – mondám én, kihúzva a zsebemből
11      13|           ördögök vannak önnel? – mondám én – hogy a társaság előtt
12      13|     eszemben. Négyszem között azt mondám a kormánybiztosnak, hogy
13      14|          itt maradok a hazámban – mondám röviden.~– Mi oka van rá?~–
14      14|        hogy nem megyek el innen – mondám csendesen.~– Kinek?~– Annak,
15      16|         feljebb” a ranglépcsőn? – mondám én, kitalálva a feladott
16      18|          Nem vagyok rá kíváncsi – mondám én –, s nézegettem a kalapom
17      18| félbeszakít.)~– Most tudjuk már – mondám én –, hogy mi oka volt annak
18      18|         volna-e valami középút? – mondám én.~– Hátha rátalálnánk. –
19      19|         ítéletet felolvasták, azt mondám az auditor majornak:~– „