Fezejet

 1       3|     bolond fiú! bolond fiú!” És énnekem akkor mindjárt eszembe jutott
 2       4|        költő, hanem azért, mert énnekem jó barátom. Még azon időkből
 3       4|  minthogy a tél is közeledett s énnekem olyan messze, idegen világba
 4       5|         és tíz forint hópénz. – Énnekem azonban az első héten már
 5       6|   jegyesem.~Hja, hát ezért kell énnekem azokat a sardanapali vádakat
 6       7|     egymás rovására mulatva.~És énnekem ezt az ő boldogságukat mindennap
 7      12|         el az eszem világát!~Ha énnekem ilyen áron kellene visszakerülnöm
 8      12|      észre sem venném. Mi közöm énnekem a ti gyöngéd szcénátokhoz?
 9      12|       Már ennek meg kell lenni. Énnekem a jó nagyságos úr, mikor
10      13|       hogy szinte elgázoltak, s énnekem már annyi akaraterőm sem
11      13|    aztán siessünk a várba, mert énnekem is sietős ügyem van ott,
12      14| idvezültek igazságosak; – hanem énnekem a poklot nyitotta meg ez
13      18|      könnyelmű vagyok. Pedig ha énnekem valami fáj, az azután hosszan
14      18|   harcoltak a lengyel fölkelők. Énnekem látnom kellett, hogy kergetik
15      18|     Nekem leányom született. És énnekem mindennap kétszer kellett
16      19|       mert sokat szeretett.” De énnekem nem bocsát meg az eklézsia.
17      19|     tőlem, itt hagy a faképnél. Énnekem aztán megvan a csúfságom.
18      20|         kell gyónnom, hogy volt énnekem egy szeretőm, aki miatt
19      20|    egész délelőtt esett az eső, énnekem ki kellett volna mennem