Fezejet

 1       5|   hangja pedig hasonlított egy beteg gyermekéhez. És ezen visszataszító
 2       5|    hal-merev szemekből. S az a beteg hang hirdette nekem a legelső
 3       7|        kifakadásai, rémlátások beteg képzelet álmaiból, önmegvetés,
 4       9|    vala egy megtört, roskatag, beteg embert a színpadra hurcolni,
 5      11|    most még gyöngélkedik, nagy beteg volt. Már jobban van. Amint
 6      12|       a „pogányoltár”-on~A nőm beteg volt; és én azt meg sem
 7      12|    Csak biztatnak vele, mint a beteg gyermeket azzal, hogy ha
 8      14|       vagyok, mint a lábbadozó beteg, aki eleinte nem mer nagyobb
 9      14|         igen röviden –, milyen beteg volt – előbb akart jönni,
10      17|     egy nap lovon nem ülhetek, beteg vagyok, ha te egy nap regényt
11      17|       nap regényt nem írhatsz, beteg vagy; ha egy szépasszonynak
12      18| Klatopil Vencelnek a leánya. – Beteg. – Hagyjuk őket magukra.~
13      18|   ahogy szokták gondos anyák a beteg gyermek számára a vizet
14      18|        magát, akinek a házánál beteg van.~Az orvos is jó ismerősöm
15      19|    megint a nőm lett veszélyes beteg. Jó barátaimnak látszó emberek
16      19|       levelet. Mind valamennyi beteg lett. Valóságos epidemia.
17      20|       azt kérdeni, hogy „talán beteg volt?” de ő maga hozta elő.~–
18      20|    Csoda, ha rám ismer. Nagyon beteg voltam. Most is orvoshoz
19      20|       mosolygott; – miként egy beteg szokott mosolyogni, akit