Fezejet

 1       3|          leírását.~– Járt ön ott valaha, azon a mocsári szigeten?~–
 2       3|       legdrágább palotám, amiben valaha tanyáztam. Ott írtam meg
 3       6|     igazságot, alkotmányt védett valaha, s ez a pecsétnyomó örök
 4       7|        tiltakozom az ellen, hogy valaha valaki ezeket az én munkáim
 5       8|       hangot már hallottam volna valaha. Odafordultam, ránéztem;
 6       8|      mondja ön: ütött ön már meg valaha valakit, aki önt vissza
 7      11|         meri azt mondani, hogy ő valaha Rengetegi Tihamér volt?~
 8      12|        dühbe hozott.~– Láttad te valaha az „Esti Lap”-omat?~– Látni
 9      13|         amit a cigányokról írtak valaha. Hát mikor arra a rémjelenetre
10      13|      ütközetekben, anélkül, hogy valaha a saját személyét valami
11      14|    elfelejteni azt, hogy mi volt valaha, még kevésbé azt, hogy mi
12      15|         büszkébb volt, mint hogy valaha mutatta volna.~Az Erzsikének
13      16|     engem szeretsz, ha szeretted valaha Erzsikét, ha egy emberéletet
14      17| eszménykép; most még szebb, mint valaha. Akinek férje van. Derék
15      18|     kedvesebb volt ez a nő, mint valaha.~A legegyszerűbb házi toalettben,
16      19|           arra az esetre, ha önt valaha hűtlenül elhagynám.~(– S
17      20|       Nagy triumfus az! Aki csak valaha ismerősöm volt valahonnan,
18      20| iskolatársaim ráemlékeztek, hogy valaha együtt birkóztunk a kollégium