Fezejet

 1       2|          régi ismerőseit – mondá nehéz lélegzéssel. (Kövér volt
 2       8|        közt. Jaj anyám, a fonás! Nehéz a várakozás”. Amíg aztán
 3      10|   oltárára.~Hogy én ezek alatt a nehéz idők alatt meg nem őrültem,
 4      12|         is a tűzbe dobnak. Egyik nehéz szekér a másik után hajtott
 5      13|           Azt könnyű mondani; de nehéz elhinni! Majd egy cigányra
 6      14|    testén?~– Azért viselem, mert nehéz.~– De mennyivel fényesebb
 7      15|          ege tele van hegedűvel. Nehéz munka az, mikor elvégeztük,
 8      16|          vendég, akinek a nyakán nehéz kölönc a magával hordott
 9      16|          őt mindenfelé, s tűri a nehéz indulatait.~És ő ezt mind
10      17|     köszöntője előre jelzé az év nehéz sorsát.~Egy napon ismét
11      18|          hogy német nevem van? – Nehéz napok következtek erre.
12      18|      amit én magam gondoltam ki?~Nehéz feladat!~– Lássuk: nem volna-e
13      19| eltemettem; majd magam álltam ki nehéz betegséget, mely szinte
14      19|         miatt; – hát még a hazám nehéz sorsa! Az elkobzott szabadság
15      19|     zárnak ön mellé.~– Ez igazán nehéz bilincs volna!~Elnevette
16      19|        olyan ember, mint más. Én nehéz természetű ember vagyok.
17      20|       voltam. Ha önnek van olyan nehéz gondolatja, amit meg kell
18      20|        vállára tett az Isten oly nehéz keresztet, hogy összerogyott