Fezejet

  1       1   |             indulatja. Azért neveztem azt el tengerszemnek. Milyen
  2       1   |         valcert és a quadrille-t, meg azt, hogy hogyan kell egy elejtett
  3       1   |              szabály alól. Hogy szép, azt az első tekintetre meg lehetett
  4       1   |          lehetett tudni, hogy gazdag, azt kitalálhatta az ember az
  5       1   |            amin járt, s hogy előkelő, azt lehetett kombinálni abból,
  6       1   |             következése az volt, hogy azt tehette, amit akart, mert
  7       1   |             közül egyenkint mindegyik azt tartotta, hogy minek vigyázzon
  8       1   |              aztán az Erzsike tehette azt, hogy a damensolóban csárdásfigurát
  9       1   |              egyszerre nagyot lódult; azt mind a kettőnek egy tempóra
 10       1   |                 mondám. Éreztem is én azt a tűszúrást akkor! Azzal
 11       2   |               körmagyar! Az a valami! Azt nem elég eljárni, ahhoz
 12       2   |         szabadkozott; aki látta őket, azt hihette, hogy félesztendős
 13       2   |            piktori sikereim.~– Láttuk azt a gyönyörű arcképet, amit
 14       2   |        beleegyezését adni hozzá.~Csak azt kellett megállapítani, hogy
 15       2   |             az öngúnyt, s kegyes volt azt neutralizálni ez ellentmondással.~–
 16       2   |               inkább olajban, mert mi azt akarjuk, hogy az a kép örökké
 17       2   |            általam bitorlott szék; én azt jogos tulajdonosnőjének
 18       2   |               festeném.~Amire Erzsike azt felelé nevetve:~– Akkor
 19       2   |         szárnyas lázadó. A szobaleány azt nyilvánítá, hogy hozzá nem
 20       2   |               hogy hozzá nem nyúl, ha azt a házat nekiadják is. A
 21       2   |            csókolom a kezét nagysám”, azt mondta, hogy „infamer Halunk”.
 22       2   |      közbámulatra, felemelé a kajdács azt a furcsa háromujjú lábát
 23       2   |        szuperálni.~– Hogyan akarja ön azt meglátni?~– Hát így ni. –
 24       2   |             orrára.~– Csalatkozik, ha azt hiszi. Mikor én arcképet
 25       2   |              el volt ámulva. Mindenki azt hitte, hogy itt most nyilvános
 26       2   |            szemet egy kicsit feljebb, azt a huncutkát alább! Ide egy
 27       2   |               megvan. Nem is engedtem azt senkinek megtekinteni; még
 28       2   |      megmutatni valóm nincs. Mindenki azt várta, hogy legalább a szemét,
 29       2   |           ruhája van-e az Erzsikének? Azt tudom, hogy kell hozzá „
 30       2   |     medvecukrot felfestett a képemre; azt hiszem, cigánygyerek leszek.~
 31       2   |               egészen kétségbeejtett. Azt hiszem, hogy ha valóságos
 32       2   |               kibúvárkodni. Mikor már azt hittem, hogy híven visszaadtam,
 33       2   |             felügyelő családtag ugyan azt mondta, hogy ők ilyen kifejezést
 34       2   |             Nekem reszketett a kezem, azt gondoltam, a hideg lel.
 35       2   |         igazán „corriger la fortune”) azt tettem, hogy azt az áruló
 36       2   |            fortune”) azt tettem, hogy azt az áruló fodrot a képen
 37       2   |                Mulattam egy orvosnak; azt mondta, veszéllyel jár az
 38       2   |               Én a nevelőben tanultam azt a leánytársnéimtól. Mindjárt
 39       2   |            Azzal ő gyertyát gyújtott, azt letette mellém az asztalra.
 40       2   |                 Már megint gombostű!) Azt fogta, keresztülszúrta a
 41       2   |           Nekem mindennap kell látnom azt a kis fehér foltot, amikor
 42       2   |                s mikor sokáig elnézem azt a pontot, úgy tetszik, mintha
 43       3   |              abból áll, hogy az ember azt, amit maga körül látott
 44       3   |     elolvassák és fizessenek érte”.~– Azt gondolja, Erzsi kisasszony,
 45       3   |           szép leányhoz.~– S megkapta azt a leányt?~– Bizony nem.~–
 46       3   |           hölgyei, természetesen mind azt vették szemle alá, hogy
 47       3   |           nemzetiessé tenni. „No, aki azt felvenné, pénzért mutogathatná
 48       3   |     hazánkfiától.~A nagyságos asszony azt kérdezte tőlem, hogy merre
 49       3   |        érdekelte a hölgytársaságot.~– Azt mondják, hogy olyan csodaszép
 50       3   |             bennük valamit. Ez a képe azt látszik mondani: „én leszek
 51       3   |                a többi képei már mind azt mondják: „én vagyok Petőfi”.~
 52       3   |           részletekig; s mikor leülök azt leírni, az már csak gépies
 53       3   |       senkitől nem háborgatva, leírom azt a képet, ami a lelkem előtt
 54       3   |        világot nem ismer. De én azért azt az első munkámat mégis úgy
 55       3   |            leeresztve. Egy pillanatig azt gondoltam, hogy képzeletem
 56       3   |               Csengő nevetése azonban azt bizonyítá, hogy valóban
 57       3   |       hercegszilvájáért; megloptam én azt már, mielőtt ön megkóstolta
 58       3   |       meglássam, hogyan csinálják hát azt a regényt.~Mutattam neki,
 59       3   |            Akkor hát olvassa el nekem azt, amit éppen most írt.~–
 60       3   |               felolvashatom valakinek azt, amit írtam. Más vidékeiben
 61       3   |          szóltam.~– „Nekem” nem lehet azt felolvasnom kegyed előtt.~
 62       3   |              hogy leánykérő legyen.~– Azt tudja ön, hogy én gazdag
 63       4   |      Titokteljes temetés~Én csakugyan azt képzeltem, hogy szeretek
 64       4   |         igazán művészileg játszott-e, azt ma sem tudnám megmondani,
 65       4   |   tiszteletbeli hivatalt viselt), aki azt állítá, hogy nagyon jó ismerős
 66       4   |     tiszteletére feldíszítve; amint ő azt észrevette, félrecsapott
 67       4   |           jobban megértette az anyám, azt mondta: „derék fiú!”~De
 68       4   |                Kelj fel, hegedüld meg azt az embert!” Akkor aztán
 69       4   |       ajánlani fogja neki.~– Megteszi azt Nagy Ignác?~– Hogyne! Ha
 70       4   |      becsületes ember.~Ez is jellemzi azt a kort; hogy egy vén író
 71       4   |             az akadémiai jutalomra.~– Azt nem teszed. Azt én nem engedem.
 72       4   |          jutalomra.~– Azt nem teszed. Azt én nem engedem. Egyszer
 73       4   |                  Mesemondásnak fogják azt már venni mai napság, de
 74       4   |            viseltem jurátus koromban, azt az én anyám saját keze fonta.
 75       4   |               anyám saját keze fonta. Azt hiszem, hogy ez az anyakéz
 76       4   |          ki-ki, hogy hol csináltattam azt. Lehet-e még ennek párját
 77       4   |              párját kapni? Az Erzsike azt mondta, hogy ebben ketten
 78       4   |           bejön az anyám a szobámba s azt kérdi tőlem, „hol voltál,
 79       4   |           kurta carbonári köpönyeget, azt mindenki tudja. – Egressy
 80       5   |              csoportunk indította meg azt az eszmét, hogy a magyar
 81       5   |            hogy a magyar írónak éppen azt a szófűzést, eszmejárást,
 82       5   |           esztendőm. Hogy jóvá tegyem azt a vétket, amit az elődöm
 83       5   |             először balettet. Szentül azt tartottam, hogy mély hálával
 84       5   |    magasztaltam fel Smike szerepében, azt írtam róla, hogy „szeretetreméltó
 85       5   |          tulajdonosa telepedett le.~– Azt hiszem, a virágnak is kell
 86       5   |            caetera.~Hanem amint végül azt mondá Szigligeti:~– Az én
 87       5   |            mire való volt ez a tábor? Azt is elmondom.~Volt egy ellentábor.
 88       5   |            talált, ekkor Horváth Lazi azt mondá: „te engem púposnak
 89       5   |            caulis” helyes megoldását. Azt mondta: „nektek lap kell,
 90       5   |             gyönyörrel veszem kezembe azt a három nagy kötetet, melyek
 91       6   |        mondott, ebből csetepaté lett, azt mondják, tettlegességig
 92       6   |               bajtársam eltávozott, s azt mondám neki:~– Kedves doktorom.
 93       6   |            világ minden örömei között azt az első szívdobogást, amit
 94       6   |               az ábrándképhez, akiről azt hiszi, hogy az is éppen
 95       6   |             is. S ez is „Dei gratia”.~Azt hittem, hogy az egész világ
 96       6   |              gyakorlott kardvívók még azt is ki tudják az ellenfél
 97       6   |          csinál?~Az első meglepetésre azt sem tudtam, miről van szó.~–
 98       6   |            Erzsike nagyot nevetett. Ő azt is tudta, hogy a Pilvax-kávéháznak
 99       6   |             hanem Erzsikéhez fordult, azt a hímzésre vetett zsebkendőt
100       6   |    megtaláltam az okosabbik eszemet s azt mondtam, hogy gratulálok
101       6   |             karját kinyújtva felém.~– Azt megpróbálhatjuk egyszer
102       6   |           gimnasztika tiszta komédia. Azt kell megtenni, amit én teszek,
103       6   |              szép mulatság.~– Hát biz azt nem a tollforgatással meg
104       6   |       tiltakozott ellene.~– Nem, nem, azt nem adom oda.~De már akkor
105       6   |      asztalról az arcképet s feltartá azt magasra, úgy, hogy Erzsike
106       6   |               a Muki csak nevetett és azt allegálta, hogy ő az arcképet
107       6   |            téve a kezemet, – tegye le azt a képet, azt én nem az ön
108       6   |                 tegye le azt a képet, azt én nem az ön számára festettem.~
109       6   |              megbotránykozásuk, mikor azt látták, hogy én ott térdelek
110       6   |       magamtól is. – S azzal eltettem azt a zsebembe. – Nem jön az
111       7   |          horgacsolt magának fejkötőt, azt viselte. A haja rövidre
112       7   |            egyszer rajtakapott, mikor azt a bizonyos arcképet kijavítgattam.
113       7   |       könnyeztek.~Én titkolni akartam azt; restelltem nagyon.~– Így
114       7   |               hogy Isten kegyelméből, Azt a rozsda rágja le kezéről?”~
115       7   |               a kezében volt a kezem, azt mondja: „maradj itt!” bizony
116       7   |             lett volna, ha az a hölgy azt mondja, hogy „maradj”. Ha
117       7   |               hogy „maradj”. Ha pedig azt mondja az a hölgy, hogy „
118       7   |              az a gránátszilánk, mely azt a hármat megölte…~Ha az
119       7   |         hármat megölte…~Ha az a hölgy azt mondja: „fuss!”~Sorsom feladta
120       7   |            Maradj” vagy „fuss!”~Ekkor azt mondta egy hang:~– „Menj!
121       8   |              rám nyitogatta az ajtót, azt gondolva, hogy én fogok
122       8   |        tenyerét végigsimogatta rajta; azt hitte tán, hogy letörülheti
123       8   |         vőlegényt, s kénytelenek mind azt mondani magukban: „egymáshoz
124       8   |              szétnéztem a sokaságon s azt gondoltam: „ugye, irigykedtek
125       8   |               kellett rajta. – No, de azt mondtam magamban, ez már
126       8   |                Akkor aztán mindenáron azt követelte tőlem, hogy bújjak
127       8   |          először életemben a migrént, azt a rettenetes átkát az asszonyi
128       8   |               idegeknek, amiről addig azt hittem, hogy csak kényeskedés,
129       8   |           pokoli lárma riasztott fel. Azt gondoltam, valamennyi ördög
130       8   |           kivenni.~Egyszer aztán csak azt kérdezte tőlem:~– Szokott
131       8   |    vesztegetni az időt.~– Hiszen csak azt az időmet fordítom rá, amivel
132       8   |            készültünk nászutazásra, s azt sem járják meg pénz nélkül. –
133       8   |         édelgő ölelést kaptam, mindig azt számítgattam, vajon, mi
134       8   |              már. Egyébiránt elmondta azt a Muki maga is, s egész
135       8   |               szoktak beszélni. Önnek azt mondták: „bohó fiú, bohó
136       8   |                bohó fiú!” nekem pedig azt kiabálták, hogy: „mi hát
137       8   |               gulyáját is megmutatta. Azt mondta, hogy ehhez fogható
138       8   |       Törzsgulya! Nem értettem hozzá. Azt láttam, hogy nagyon nagy
139       8   |               a szemét restelkedve, s azt felelé:~– „Igaz.” – „De,
140       8   |             bajuszát kétfelé törülve, azt mondá: – „Hát mikor földhöz
141       8   |          magával szólítva az agarait, azt mondá, ne várjam haza az
142       8   |          tanyára vezettek. Bizonyosan azt hitték, hogy igen okos dolgot
143       8   |            Még valami jutott eszembe. Azt az asztalon heverő lovagkorbácsot
144       8   |           vasárnaponként járja. Aztán azt kérdi, hogy: „van-e jó cibereleves,
145       8   |             nem becsülné az asszonyt, azt kívánná, hogy elébb igyék
146       8   |               kisütni a lángost, mert azt a „lelkem” nagyon szereti);
147       8   |  megteremtettézett „fordított kását”, azt azon fazekastól kivinni
148       8   |             ott a kis deszkagunyhóban azt mondtam önnek, hogy ez az
149       8   |            aki az orgiából tér haza s azt hazudja, hogy konferencián
150       8   |         nevetett.~– Hahaha! Csakugyan azt tette volna velem? A ló
151       8   |                  Hiszen megpróbálta ő azt, aminek a receptjét ön most
152       8   |             odaugrottam a Péter elé s azt mondtam neki: „no, hát ide
153       8   |              elfordította a fejünkről azt a csapást.~– S ki volt az
154       8   |            forradalom. Pozsonyban már azt beszélték, hogy Petőfi és
155       8   |            mulattatni.~Elképzelhettem azt a hogarthi csoportozatot,
156       8   |              mi volt erre a válasz?~– Azt ön olyan könnyen kitalálhatja,
157       8   |    kitalálhatja, mintha előtte volna. Azt felelte a mama, hogy megtagad
158       8   |           vajat. – Mit tegyek most? – Azt teszem, hogy beviszem magam
159       8   |          vékát az eladó árucikkekből, azt felteszik a fejükre. Van
160       8   |                beleraktam a vékába, s azt megint a fejemre téve, visszatértem
161       8   |              borítani; ez az esernyő. Azt is csak meg kellett szoknom.
162       8   |       ismerősöm, aki megtette egyszer azt a tréfát, hogy ladikot hozatott
163       8   |              kellene admoneálni, hogy azt a kis jussocskámat adná
164       8   |                Nem volt rá időm, hogy azt eltegyem a fiókomba. De
165       8   |       hátrafordultam, s odanyújtottam azt neki.~– Tessék elolvasni.~
166       8   |               csodálkozva.~– Megsúgta azt nekem a kisujjam.~Erre aztán
167       8   |          szegletnél fogva, s folyvást azt az arcképet nézte; az arca
168       8   |              féltréfával, félkomolyan azt mondá:~– De ugyebár, nem
169       8   |               fogja kiírni az újságba azt az én történetemet?~Biztosítám
170       8   |    El-elmentem az íróasztalomig, hogy azt a képet elővegyem, még egyszer
171       8   |          Pedig el kell mondanom önnek azt, amit hallottam. Ne haragudjék
172       8   |           magas termetű, száraz alak, azt mondá: (de teljes jósággal) „
173       8   |            másik, a szőke, piros arcú azt tevé hozzá: „vagy pedig
174       9   |      Mindegyikünknél volt fegyver; én azt a híres párbaj elintéző
175       9   |               legelső nyomtatványait.~Azt a jelenetet – ah, azt nem
176       9   | nyomtatványait.~Azt a jelenetet – ah, azt nem tudom leírni, mikor
177       9   |              azóta! De én mégis áldom azt az órát, amelyben a tojásból
178       9   |          egész nemzet? Hogyan hódítja azt meg az „ige”?~A sűrű tömegen
179       9   |              hogy amit eddig tettünk, azt helyeselje, s aztán velünk
180       9   |             jó öreg Táncsics Mihályt. Azt aztán diadallal hoztuk haza
181       9   |           cilinderkalapom agyonázott, azt a hónom alá nyomtam sapapának (
182       9   |         kokárda volt a keblére tűzve. Azt ő kéretlenül levette onnan
183       9   |               Mikor a boldog vőlegény azt kérdi menyasszonyától:~– „
184       9   |       parasztcselédet, komolyan tette azt.~A harci kocka fordult;
185       9   |            megölve; nem tudta túlélni azt a látványt, mikor az utolsó
186       9   |              jutott soha. Ő kitalálta azt a zugot és keresztül minden
187      10   |            Telepi adta a feleségemnek azt a bölcs tanácsot, hogy ha
188      10   |          lovat hajtani kellett; hanem azt a részét a kocsistudománynak,
189      10   |          valami vers megtetszik neki, azt megtanulja könyv nélkül,
190      10   |           idők alatt meg nem őrültem, azt nagyobbrészt ennek a derék
191      10   |           maradt a „kamol”-nál.~Nekem azt izente a feleségem, hogy
192      10   |              kémekkel; ha ő ír nekem, azt Miskolcra fogja küldeni,
193      10   |                nak címezve.~Tehát még azt is meg kellett érnem, hogy
194      10   |               a forrására. Úgy hívták azt, hogy „Hársas-forrás”. Csupa
195      10   |              egész albumot. Aztán meg azt a pusztai utazást a felemás
196      10   |               egy medaillonban elfér; azt elküldtem a feleségemnek.
197      11   |             valahol az útban.)~– Hisz azt én jól ismertem. Mostmár
198      11   |         toronyőrben Claude Frollót.~– Azt, azt! Csakugyan. De hogy
199      11   |    toronyőrben Claude Frollót.~– Azt, azt! Csakugyan. De hogy el tudta
200      11   |         második műkedvelői előadáson. Azt mondtam, hogy híréből ismerem.~–
201      11   |    megváltoztatta. A forradalom alatt azt a szép szőke haját befesté
202      11   |          Bálványosi Bálint, s ki meri azt mondani, hogy ő valaha Rengetegi
203      11   |              az éles konyhakés; ezzel azt hiszem, hogy eléggé meg
204      11   |             nem üldözhetnek többé. De azt még nekem nem mondhatja
205      11   |      asszonyom. Közelg a tél. S nekem azt még majd itt kell töltenem
206      11   |             itt nem kapható. Pedig én azt szeretem reggelire. – Beszéd
207      11   |             Sohasem fogom elfelejteni azt a tréfásan nevető ábrázatot,
208      12   |               A nőm beteg volt; és én azt meg sem tudtam álmodni!
209      12   |             szabadítani. De mi módon? Azt nem szabad előre tudnom.
210      12   |               kedves háziasszonyomnak azt mondtam, hogy ma ne várjon
211      12   |         parasztok Örvény-kőnek híjják azt a csúcsot.~– De sokáig ne
212      12   |        gallérján.~– Az ostoba beszéd! Azt csak az ilyen szájhősök
213      12   |            Majd elbeszélem én teneked azt mind egyszer.~– Csak megérjük…~–
214      12   | furkósbotommal ugye?~– Óh, ne gondold azt – szólt Bálint barátom büszke
215      12   |            csak a beavatottak tudnak. Azt választottam én ki magamnak
216      12   |          dobog. De majd azután nézzük azt a pompás tüneményt.~– De
217      12   |           parázsrakás mellől. – Látod azt a két puskás embert ott
218      12   |            vannak.~– Oltsd el gyorsan azt a tüzet!~– Ha tehetném,
219      12   |              itt a hegy tetején? Azok azt hiszik most, hogy itt embert
220      12   |              maga medvebarlangjába.~– Azt nem is engedném meg. – Hisz
221      12   | személyleírásom. Ha ide jönnek, mondd azt, hogy te voltál az, aki
222      12   |                hogy te voltál az, aki azt a szcénát csináltad. Mondd,
223      12   |              hogy ő a te feleséged.~– Azt nem mondom.~– Hát tégy akármit,
224      12   |            hogy jámbor piktor vagyok; azt már tudják, hogy Telepi.
225      12   |              a barlangból előjössz, s azt látod, hogy én még mindig
226      12   |               szóltam hozzá:~– Én biz azt gondoltam, hogy kegyetek
227      12   |               irgalommal lesz hozzám.~Azt mondtam neki, hogy csak
228      12   |        csinálok, mézeskalácsot sütök, azt a Péter nagyon szereti,
229      12   |              felszedte! Nem loptam én azt! – A szép cicruhámat! –
230      12   |              sem nyikkan! – Pedig hát azt megkívánja a derekam, különben
231      12   |               csömör áll a hátamba: – Azt is ki tudja kenni.”~(Én
232      12   |              nevetni. Erzsike maga is azt tette.)~– Hát hiszen most
233      12   |                    Óh, kérem alássan, azt ne tessék mondani, hogy
234      12   |        feláldozom az egész lételemet, azt a világot, amelyben eddig
235      12   |        egyszer megkapom a vagyonomat, azt mind nekiadom, úrrá teszem,
236      12   |       visszajöttél? A nagyságos úr is azt fogadta. Ő is behunyja az
237      12   |       nagyságos asszony, becsülje meg azt a szép nagyságos urat. Jaj,
238      12   |            minden úriasszony mindjárt azt cselekedné, hogy amint az
239      12   |               az ember az urának, még azt is megunná. Csak térjen
240      12   |         milyen szívesen fogja látni!”~Azt mondtam rá, hogy én őhozzá
241      12   |        vakációt. Összebeszéltünk már. Azt hazudjuk, hogy a nagyságos
242      12   |            vízen keresztül?~– Arra is azt mondjuk, hogy mindaz csak
243      12   |              nekem, hogy visszavonta. Azt mondta a nagyságos úr, hogy
244      12   |      támasztva egy hosszú fűzfapálca, azt ő kezébe vette. Csak néztem,
245      12   |  ótestamentomi patriárka~– „Neé tegye azt, drága jó nagyságos asszony!
246      12   |           asszony! Neé szomorítsa meg azt a mi kedves, jó nagyságos
247      12   |              a jó nagyságos úr, mikor azt a tíz tinót adta, hogy a
248      12   |              visszafogadjam a házhoz, azt mondta, hogy: – No, Gyuricza
249      12   |            Nem tudtam magamat elölni. Azt szerettem volna, ha igaz
250      12   |              Kinevettetni a halálban!~Azt gondoltam, hogy hazamegyek
251      12   |            szegény apám arcképén. Még azt sem tudtam megmenteni. Zsibbadt
252      12   |         átkozódás volt az! – Folyvást azt az egy nevet hallottam emlegettetni. –
253      12   |          Arrafelé még van szabadulás. Azt csodálom, hogy össze nem
254      12   |           akinek az arcát megismerte, azt megállította, s azt kérdezte
255      12   |       megismerte, azt megállította, s azt kérdezte tőle: „nem látták-e
256      12   |              is megragad s éntőlem is azt kérdezi: „hová tetted a
257      12   |              egy nevetés szele elfúj, azt egy könnyözön sem hozza
258      13   |              Fussunk!” – Némelyek még azt kiabálták hozzá, hogy „most
259      13   |            mondá, hogy tartsa meg hát azt a százast, ha nem tud visszadni
260      13   |               Eressze el a kendőmet!”~Azt hittem, hogy megőrülök.
261      13   |  keresztültörtesse a szekértáboron. – Azt hittem, hogy egy arkangyalt
262      13   |          akadt, sonka, pogácsa, cipó, azt tömtem magamba. Úgy faltam,
263      13   |   menazsériából kiszabadult vadállat. Azt hiszem, hogyha a mennybéli
264      13   |      üdvösségemet kérték volna tőlem, azt is odaadtam volna azért
265      13   |                amíg a szomjam vágyta; azt hiszem, hogy pálinka volt.
266      13   |               a kárt; – amire az öreg azt mondta hogy nincs semmi
267      13   |            kellett neki lenni.~Azután azt is elmondta, hogy miért
268      13   |            ott ismerek minden embert.~Azt sem kérdezte, kinek hínak.
269      13   |          veszély elől elbújik.~– S ön azt gondolja, hogy ez az én
270      13   |         valami vasevő?~– Sokáig én is azt gondoltam. Nem volt példátlan
271      13   |         egyszerre átalakultak. Akiről azt hittük, hogy valami anyámasszony
272      13   |               hatással van. Én igazán azt hittem, hogy Rengetegi a
273      13   |              be, mint jövendőbelimet. Azt mindenki tudta, hogy a válóperem
274      13   |               bombamentesek a szobák. Azt hiszem, hogy többen irigyelték
275      13   |          dolgai.~– Hát, édes barátom, azt ne higgye ám ön valamiképp,
276      13   |              egy kis intermezzo is. – Azt tudhatja ön, hogy a télen
277      13   |           kell vennünk egymástól.”~Én azt gondoltam, hogy be van csípve.~–
278      13   |             készíthessem elő.”~– S ön azt az este mind elkártyázta.~– „
279      13   |            pénz nélkül.”~– Hallja ön! Azt elhiszem, hogy ön innen,
280      13   |              én önnek. Adja ide nekem azt a hivatalos értesítést,
281      13   |             vinni, majd én eljuttatom azt a kormány kezébe.~– „Hogyan?” –
282      13   |               roppantul megörülve. – „Azt még önnek sem mondom meg.
283      13   |       klarinétos tréfás fickó volt, s azt nem bírta eltitkolni: – „
284      13   |               még egy hadvezérnek se. Azt megtehettem volna, hogy
285      13   |           bandámmal együtt egzekválni azt a szép indulót: – „Szláva,
286      13   |       kéménylyukon. S a brúgos cigány azt mondta, hogy inkább gúzsnak
287      13   |              ajtónak. Az egyik cigány azt mondta: – „Lopjuk el a puskáikat!”
288      13   |              el a puskáikat!” A másik azt mondta: „De az öregapám
289      13   |          ellen fordítva, egyszer csak azt mondja a legelsőnek lépdelő
290      13   |           kontrás~– Verje meg a devla azt a sok varjút! Mért nem alszik
291      13   |        kálvinista templom tetején?~Én azt kérdeztem tőle, hogy mért
292      13   |           érjük meg a feltámadást.~Én azt mondtam nekik, hogy ne jajgassanak,
293      13   |         fúvószerszámát, hogy a farkas azt higgye, hogy az puska. Akkor
294      13   |           havat sebesen előre szórni. Azt mondják, így szokott tenni,
295      13   |              így szokott tenni, mikor azt látja, hogy a megtámadott
296      13   |        fiatalabb elvakkantotta magát, azt nyakon kapta: „te ne ugass!”~
297      13   |           fűzfa felé.~Az én cigányaim azt hitték már, hogy megmenekültünk.~– „
298      13   |               fára, s amint a kontrás azt fejbe rúgta, akkor a másik
299      13   |            fáról.~Ami ezután történt, azt hadd ne mondjam el! Elég
300      13   |              ne mondjam el! Elég volt azt egyszer végigélni; a két
301      13   |               annyiszor álmodom vele. Azt hiszem, hogyha a hét főbűnben
302      13   |               hét főbűnben leledzném, azt is megbűnhődtem volna ebben
303      13   |       sikerült neki.~Akkor észrevette azt az ökölnyi lyukat a fa oldalán.
304      13   |               kanyarintással levágtam azt.~Erre az ordas bőszült ordítással
305      13   |            mutatott a fűzfára, amiből azt vettem ki, hogy meg akarja
306      13   |         rejtőzik-e benne valaki.~Most azt hittem, hogy itt az ideje
307      13   |             hittem, hogy itt az ideje azt a görbe kést a saját nyakam
308      13   |             ember volt~– „Ohó, babám! Azt könnyű mondani; de nehéz
309      13   |                   Igenis jól ismerem, azt is tudom felőle, hogy Kecskeméten
310      13   |            rajtam.~– Jancsinak hívják azt az én volt iskolatársamat? –
311      13   |      fiatalember, valóságos leányarc, azt meg Józsinak szólították;
312      13   |               Hát ti, komáromiak, még azt sem tudjátok, hogy ki fiai
313      13   |            ajánlólevelemet átolvasva, azt kérdezte tőlem, élesen a
314      13   |         megmondhattam volna, hogy sem azt a nevet, sem a katonai egyenruhát
315      13   |       szobájába. Ő megengedte magának azt a luxust, hogy kétszobás
316      13   |            Hol van? Kinek hívják?”~– „Azt magamnak tartom, tábornok
317      13   |           kurtábbra rágta.~– „No, már azt látom, hogy a titoktartást
318      13   |          útlevélre van szükségem.”~– „Azt meg fogja ön kapni. Angol
319      13   |             ezt a sürgönyt elrejteni? Azt előre is megmondhatom önnek,
320      13   |               vele bánni, hanem azért azt fogják neki mondani, hogy
321      13   |            teljes kész női öltözéket, azt szíveskedjék felvenni, ha
322      13   |             megint átcserélheti. Mert azt már tudják, hogy kémiai
323      13   |          mégis be fogja vinni a várba azt az izenetet.”~– „Ennek a
324      13   |               barátom! Ne gondolja ám azt, hogy mi itten egy jó magyarul
325      13   |          bízunk a futárunkra, hogy ha azt útközben el találják fogni,
326      13   |              nem fogjuk elárulni.”~– „Azt nem is tehetik önök, mert
327      13   |             kimondani. Én azért mégis azt mondtam a tábornoknak, hogy
328      13   |             hogy az a hölgy meg fogja azt könyv nélkül tanulni.~– „
329      13   |             telt bele negyedóra, hogy azt mondtam, készen vagyok.
330      13   |           főbe löveti?~– Sejtettem én azt. De nem gyanakodott. Igen
331      13   |      gyanakodott. Igen jó ember volt. Azt mondta, hogy ilyen módon
332      13   |            megszorította a kezemet, s azt mondá:~– „Ennek a sürgönynek
333      13   |             örökmozdony.~Én a mamának azt levélben is megírtam, amikor
334      13   |              ideges emberek módjára – azt tette a levelemmel, hogy
335      13   |               címen, fel sem bontotta azt; de elzárta a chautouille-jába. –
336      13   |         elzárta a chautouille-jába. – Azt gondolta, valami bűnbánó
337      13   |           figyelmeztettem, előkereste azt, s majd elájult ijedtében,
338      13   |          örömei után elbeszéltem neki azt az egész történetet, amelyet
339      13   |        mulatságos tréfa történt vele. Azt hiszem, az egész adomagyűjteményt
340      13   |              engedte volna el magának azt az adomát a karikásostoros
341      13   |             eszemben. Négyszem között azt mondám a kormánybiztosnak,
342      13   |              Soha! Amit lefoglaltunk, azt elhamvasztjuk, ha a saját
343      13   |                és átkozódjék. – Tudja azt az átkozódási jelenetet
344      13   |           lábaihoz dobáljuk. Én önnek azt a hímzett vánkost, melyet
345      13   |            csomag, ami el fog égni?~– Azt csak bízza rám. A Komáromi
346      13   |              sem vétettünk vele. Csak azt hoztam el, ami az enyim.~
347      13   |                 Hallja, most mindjárt azt mondom, amit a molnár mondott
348      13   |              Mukinál volt még; kivéve azt, amit együttlétünk alatt
349      13   |         vissza otthonunkba. A mamának azt mondtam, hogy sürgős feladatom
350      13   |         lobbantottam ez önszeretetét, azt mondta: – „Nekem kötelességem
351      13   |             honnan támadt a sok pénz? azt is elmondom. Az orosz seregek
352      13   |              eredeti eszméi vannak. Ő azt kívánná tőlem, hogy menjek
353      13   |         helyen van; ne háborgassuk.~– Azt csodálom, hogy kegyed még
354      13(2)|      hadügyminiszter egy replikájában azt mondta az ellenzéknek, hogy
355      14   |           pedig én csak azért mondtam azt, mert meg voltam rémülve,
356      14   |             ide fog jönni hozzám.~– S azt kegyed komolyan hiszi? Hogy
357      14   |           akkor nem fáj a nélkülözés; azt hisszük, majd vége lesz.
358      14   |            áll most, nem hagyhatja el azt a fényes életpályát. Nem!
359      14   |             tudom elképzelni, hogyan. Azt nem teheti, amit én tehetnék
360      14   |             Nevetnem kellett rajta.~– Azt nem is adnám oda!~– No,
361      14   |            nem fogja soha elfelejteni azt, hogy mi volt valaha, még
362      14   |              volt valaha, még kevésbé azt, hogy mi akart lenni egykor.
363      14   |          veszek. Ez a nő meglátja még azt is, hogy hol bolyong titokban
364      14   |             az ön szavai ellen. Tegye azt, amit a lelke parancsol.
365      14   |           hogy nekem jó szívem van?~– Azt hiszem, hogy nagyon is jó.~–
366      14   |              önről gondolkozom. Én is azt kívánom, hogy ön fusson
367      14   |           volna e küzdelem sikere, ha azt ön külföldön folytatná.
368      14   |                egész szíve szerint, s azt olvasnák milliók és milliók;
369      14   |              kitöltetlen. Ön az elébb azt mondá, mért nem írom belé
370      14   |             mindkettőnk számára elég. Azt a száz aranyat, melyet Debrecenben
371      14   |               kép is, még inkább, aki azt elém tüntette.~Szabadnak
372      14   |          hozni.~– Hogyan? Mi módon?~– Azt nem tudom.~– Nem tudja,
373      14   |               varrják.~– Ön talán még azt sem hallotta, hogy Petőfiné
374      14   |            most már, évek után, én is azt mondom, hogy jól tette szegény
375      14   |             Nem hiszem el! Nem hiszem azt!~Kacagott rajtam. „Vergődhetel
376      14   |               Amiről most beszéltünk, azt felejtsük el.~Ezt mondtam
377      14   |           sorsa van egy kidőlt fának! Azt befutja a repkény.~Ha engem
378      14   |            széttépnének a vadállatok, azt sem tudná meg soha senki,
379      14   |             kihallatszott.~Én azalatt azt a lelki tortúrát éreztem
380      14   |               hogy el nem ítélnek; de azt megtehetik velem, hogy internálnak
381      14   |          volna rám nézve.~Akkor aztán azt kérdezte tőlem~– Hát te
382      14   |             énrám azalatt?~Ha én erre azt nem felelhettem volna: „
383      14   |  megérdemeltem volna, hogy összetépje azt a menedéklevelet, s a rongyait
384      15   |          művésznő volt, én meg író. S azt senki se higgye, hogy ennek
385      15   |              mentegető kézmozdulatból azt, hogy ő Klatopil Vencel,
386      15   |         széket akartam neki hozni, de azt a világért meg nem engedte,
387      15   |            akarom magyarul beszélni. (Azt a mozdulatot csinálta hozzá,
388      15   |            könnyebben fog menni; de ő azt felelte, hogy „muszáj!” –
389      15   |                Esketési tanúja?~– Nem azt mondta. Más szót mondott. –
390      15   |           szemeit az elragadtatástól. Azt hiszem meg is csókolt volna,
391      15   |         bocsánatot kért éntőlem, hogy azt tette. S többé rá nem volt
392      15   |              talán nem is várhatta ön azt, hogy még valamikor összejövünk
393      15   | félrecsapásnak tulajdonítaná ön, hogy azt az embert elhagytam. Képzelje
394      15   |             rám gyakoroltak; legalább azt kell hinnem, hogy a következő
395      15   |             nagy kérésem van önhöz.~– Azt már közölte velem a főhadnagy
396      15   |                Nagyobbat kérek annál. Azt akarom öntől kérni, hogy
397      15   |      könnyelműen kezeli a vagyonát.~– Azt hiszi kegyed, hogy én valami
398      15   |          vagyok?~– Csak egyet hiszek; azt, hogy ön nekem őszinte jó
399      15   |             Ez már ki van próbálva. – Azt hallotta ön – s ha nem is
400      15   |             Azért gondoltam így, mert azt sejtem, hogy kegyed a házuk
401      15   |      asztalhoz, és tegye le a kezéből azt a szép sisakot az aranyfekete
402      15   |             ilyesmihez… (Láttam, hogy azt akarja most mondani, hogy „
403      15   |              elszaladt. A Kálmán diák azt mondta, hogy még így svalizsért
404      15   |       lovagias kötelessége lett volna azt az áldozatot meghozni értem;
405      15   |               hittérítő. (Gondolom én azt, hogyan tud az Erzsike konvertálni.)~–
406      15   |             is az öröküdvösséget, még azt is kész volnék feláldozni,
407      15   |              mohamedánná lenni!~Dejsz azt elhiszem.~– Tehát fog ön
408      15   |        mindegy! Nálunk Leutomischlben azt tartják, hogy a kálvinisták
409      15   |       kálvinisták Krisztus-tagadók.~– Azt a menyasszonya megmondhatta
410      15   |             Itt valószínűleg mindenki azt fogja tőlem kérdezni, hogy
411      15   |                 Volt-e róla tudomása, azt nem tudom. Sokkal büszkébb
412      15   |      megnősültem. S én nem mondhattam azt, hogy az öreganyámnak a
413      15   |              hazáért, előbb együk meg azt a sonkát.” – Azzal fölvett
414      15   |             hová megyünk, amire Nyáry azt felelte: – „Hát, édes öcsém,
415      15   |             Erzsikének az arcképe is. Azt hiszem, hogy sejtettek valamit,
416      15   |         engedelmeskedett.~Rám egészen azt a benyomást tette a vőlegény,
417      15   |  menyasszonyát állítani; holott a pap azt kívánta, hogy balról bocsássa.
418      15   |              násznagya. – Így szokták azt. Balfelől áll a menyasszony;
419      15   |         Lehetetlen.~A jó Klatopil már azt sem tudta, hogy melyik a
420      15   |                édes barátom. Nem kell azt olyan tragice venni. Lám
421      15   |             ötlet volt – Ollendorftól azt kérdezni, hogy „miért sír
422      16   |     eresztettek volna. Nem! Mikor már azt hittem, hogy no, most kezdődik
423      16   |     elpusztultam volna. Pajtáskám, te azt nem is tudod, micsoda üdvösség
424      16   |               vörös orrnak is szeret. Azt mondja, hogy az nekem igen
425      16   |             valami mentséget.~Egyszer azt mondtam, hogy a fejem fájt;
426      16   |              el neki.~Hanem elmondtam azt a harmadik igazat, hogy „
427      16   |    katonatiszt barátaid közt, szentül azt hiszik, hogy te is benne
428      16   |         akarsz menteni, add ide nekem azt a bizonyos jegyzőkönyvedet,
429      16   |             ezelőtt egy évvel beírtad azt az én lovagias szavamra
430      16   |             hagyja venni, csupán csak azt a lapot mutatja meg az elöljárónak,
431      16   |          utoljára is kénytelen voltam azt neki rendelkezésére bocsátani.
432      16   |       nevetésből, a vállamra ütött, s azt mondá: – „Főhadnagy úr!
433      17   |               Kovács Sebestyén Endre, azt mondta, hogy „nem kell neked
434      17   |           hegy, mely aranyat termett; azt kivájta egészen egy leigázott
435      17   |             haza. Az üstököstől pedig azt az eszmét kaptam, hogy egy
436      17   |              hetilapot kezdjek meg, s azt „Üstökös”-nek címezzem.
437      17   |          szedődött, s ebből az olvasó azt vette ki, hogy „Türr jön!” –
438      17   |       következő év csakugyan meghozta azt.~III. Napoleon historicus
439      17   |           hadjárat indulásáról.~– No, azt okosabban csinálhatta volna.~–
440      17   |              Majd elküldöm neki.~– Én azt mondtam, hogy „add át”.
441      17   |              az Erzsikét szerette, az azt többé el nem felejtheti.
442      17   |                akkor nagyot sóhajt, s azt mondja: „és én az övé lehettem
443      17   |              találkozott regényben. S azt még csak el fogja hinni
444      17   |         szóval lehet neki megmondani.~Azt is tehetném ugyan, hogy
445      17   |         természetesen nagylelkű lesz, azt mondja: „csak eredj oda,
446      18   |             van a Nemzeti Színháznál, azt mind szemközt hozta rám
447      18   |            egészen feltárta az ajtót.~Azt a képet kellett volna látni,
448      18   |            hát ide a fogam közé dugni azt a vizitkártyát.~Azután úgy
449      18   |             Körülnéztem.~Nem találtam azt az úri pompát, ami a szép
450      18   |              a pillanatnyi ajtónyílás azt is megengedte látnom; hogy
451      18   |          főzhettem soha babot, mert ő azt állítja, hogy attól ostoba
452      18   |              Mikor egy főhadnagynénak azt mondják, hogy mától fogva „
453      18   |               ha még ez sem idézi elő azt a hatást, hogy a cseresznyeajkak
454      18   |                sőt ízetlenkedve vonta azt vissza, s félrefordította
455      18   |             önhittségem gyújtotta meg azt. Mit magasztalod te most
456      18   |       Hirtelen rendbeszedtem magamat. Azt hiszem, hogy nagyon elpirultam
457      18   |              jól meg volt érdemelve.)~Azt láttam, hogy a don Juan
458      18   |            van szörnyedve fölöttem; s azt hiszi, hogy én önt most
459      18   |           volna az arckifejezést?~Már azt kezdtem hinni, hogy az egész
460      18   |               a hálószobája ajtajáig; azt hirtelen felszakítá és kitárta.
461      18   |         egyenlítőig és megint vissza.~Azt sem tudtam, hogyan kerültem
462      18   |               tökéletesnek tartottam. Azt hittem, ez az eszményképe
463      18   |           egész világ balul ítél meg. Azt hiszik, könnyelmű vagyok.
464      18   |             közül látogat meg valaki, azt mondom, nagytakarítás van
465      18   |            Hogy ki az az egy kivétel? azt ön, ha akarja, kitalálhatja,
466      18   |         megcsalom, legalább ne tegyem azt holmi jött-ment barázdabillegetővel,
467      18   |              lenne féltékeny. Erre én azt mondtam neki komolyan, hogy
468      18   |       komolyan, hogy amint én ismerem azt az embert, az képes arra,
469      18   |               ez hat rám a legjobban. Azt mondta: „ha te engem más
470      18   |             Egész kedélybeteg lettem. Azt hittem, hogy nekem nem szabad
471      18   |         töltött neki egy pohárkába, s azt a két tenyere közé fogva
472      18   |               egy korsó pilseni sert, azt küldte be neki.~S csak azután,
473      18   |         németül kívánt jó reggelt.~Én azt kérdeztem tőle, hogy kit
474      18   |            tőle, hogy kit keres?~A nő azt felelte: „a férjemet keresem,
475      18   |              gyűrkéjéből messen neki, azt szereti.~A cseléd mentette
476      18   |         nálunk volt ön néha ebéden. – Azt tartják, hogy ez babona;
477      18   |              tányéron felejtett falat azt jelenti, hogy valami távollevő
478      18   |             kezembe. Én odanyújtottam azt az Annának: „szakítsuk el:
479      18   |            valami lengyel forradalom; azt ismét leverték, osztrákok,
480      18   |              tőlem búcsút vegyen.”~Én azt kérdeztem tőle: – „Te is
481      18   |             Te is lengyel vagy?”~Anna azt felelte: – „hogyne volnék!
482      18   |             tiszti rangjától.~Az apám azt tanácsolta, hogy Klatopil
483      18   |           főhadnaggyá előléptetve. Ez azt az örömteljes reményt lobbantá
484      18   |               idején titokban tartják azt, hogy merre jár ez meg amaz
485      18   |              tudott Klatopilról, hagy azt a századával detachirozták
486      18   |         gyászruhát, el is viselhettem azt; a háború bevégeztéig semmi
487      18   |              egyszerre a barátnémnak! Azt kérdezé hüledezve, hogy
488      18   |    teremtésnek, hogy ha én ennek most azt felelem, hogy „bizony édes
489      18   |           ismernem, hogy ő vonakodott azt elfogadni. Mindenféle kifogásokat
490      18   |     Mindenféle kifogásokat tett, csak azt az egyet nem, hogy már van
491      18   |             fényképezett arcképét, és azt kölcsönösen kézről kézre
492      18   |         legyen az arckép; hanem adjuk azt a kis Mariannának.~(– No,
493      18   |         baracklekváros tésztanemű. Én azt is szeretem.~Erzsike folytatá:~–
494      18   |              szüksége van, okvetlenül azt a választ fogja kapni a
495      18   |         foglalnak el.~– Nohát én erre azt feleltem, hogy: – „Jól van!
496      18   |              körülmények, a helyzetek azt indokolják, sőt okadatolják,
497      18   |             Hogyan? – mondá. – Kegyed azt képzeli, hogy Klatopil Vencelnek
498      18   |              meg volt győződve? Hiszi azt kegyed, hogy Klatopil Vencel
499      18   |              a hitvesi főkötőt? Hiszi azt kegyed, hogy Klatopil Vencel
500      18   |      összeköttetésben? És végül hiszi azt kegyed, hogy Klatopil Vencelnek