Fezejet

 1       1|     meglássák, kivel társalog és minő modorban, mert ez a sok
 2       5|        összekötve tánciskolával. Minő délutánok! Minő éjszakák!~
 3       5|   tánciskolával. Minő délutánok! Minő éjszakák!~Ezt én nem állhattam
 4       5|        Életképek” címet viselik. Minő kincstár.~Itt vannak Petőfi
 5       8|          világrészben vagyunk, s minő összeköttetés áll fenn közöttünk.
 6       8|        mitológiai istenségeknek, minő a „skiz”, meg a „pagát”?~–
 7       8|       mögött álló nőt benne. Ah, minő arc volt az!~Nem a levelembe
 8       9|     fájának legelső gyümölcse. – Minő tombolás támadt, mikor ezt
 9       9| kardcsattogás volt a muzsikaszó.~Minő mennyegzői éj!~Mikor a boldog
10      12|         ah! az én poéta barátom. Minő isteni találkozás itt az
11      12|       deklamált a fellegeknek.~– Minő látvány! Egy tenger az egész
12      12|          a töltésről. Nem tudom, minő szakasza volt a napnak.
13      13|          Ekkor láttam csak, hogy minő erőteljes állat a farkas,
14      13|     vissza kell önnek oda menni! Minő terve van hozzá?”~– „Ugyanazon
15      15|          kipattanó két ujj:~– És minő szemek!~Végre egy általános
16      20|      villogással.~– Az Istenért! Minő gondolat ez?~Ekkor aztán
17      20|         vele! Semmi másról. És ő minő csúfsággal vádol emiatt!