Fezejet

 1       2| megszólításokat osztogatja, s aki oly becsmérlő válaszokat felesel
 2       4|   mosolygással felelt, mely arcát oly feledhetetlenné tette.~Rögtön
 3       5|     betiltották a darabot.)~Végre oly elkeseredetté vált az írói
 4       8|    kinyíltak a szemei. De azok is oly kicsinyek voltak ma, mint
 5       8|         Viardot Garcia asszonynak oly pompás szalonja, mely túltegyen
 6       9|          testvériség!” S a zászló oly csodalény, mely mindig előre
 7      13|           hölgynek, aki szívemhez oly közel áll, a városi pénztárban
 8      14|          alig tudok már rajzolni, oly sötét lesz a vidék.~– Ön
 9      14|    Mártírjaink kínhalála nem volt oly rettenetes hír nekem, mint
10      14|          rám.~– Ejnye! ejnye! Hát oly soká kellett hazakerülni?
11      15|         Én a magam vallását éppen oly magasra becsülöm, mint más
12      18|          sem baj. – Mikor „őneki” oly hirtelen útra kellett mennie,
13      19|     mosolygó női arc átderengeti! Oly édesen hangzik a lánccsörgés
14      19|          hogy „Óh, mely boldog az oly ember éltében!” csak úgy
15      20|        úgy lógott rajta. A hajdan oly piros, derült arc hosszukás
16      20|           a vállára tett az Isten oly nehéz keresztet, hogy összerogyott