Fezejet

 1       2|             egy mély bókot csinálva felém, naiv hangnyomattal hallatá
 2       6|        szórta szemeiből a szikrákat felém. Nem sokáig kellett kétségben
 3       6|             Muki a karját kinyújtva felém.~– Azt megpróbálhatjuk egyszer
 4       8|         vártam rá, izentem is neki. Felém sem jött. Egyszer aztán,
 5       8|             a szobámból, ő sem jött felém. Hogy nem követett el öngyilkosságot,
 6      12|         jogcím.~Erzsikének a szemei felém voltak emelve, mintha ehhez
 7      12|      restelkedő tekintetet indított felém. Én úgy tettem, mintha észre
 8      13|             s arcát hátrafordította felém.~– Elmondtam mindent, már
 9      13| megtaszítson, csak a kezével intsen felém. Én elvégzem.~Én ijedten
10      13|            kifújt állati gőz párája felém szállt a hidegben. Tanakodni
11      14|           méregnyilakat lövöldözött felém) hát aztán mi lesz önből
12      14|     befagyott tengerszem világított felém.~– „Agyiő.”~– „Agyiő.”~Meg
13      15|         baziliszk tekintetet vetett felém. Huh, hogy villámlott a
14      18|           ajtót betéve maga mögött, felém fordult, egyszerre nyájas
15      18|            a mozdulatot, s hirtelen felém fordította az arcát. Valami
16      18|         készen van, vigye be.~Aztán felém fordult, felvilágosítva