Fezejet

 1       1|      válik az egész tengerszem, fehér ködfoszlányok lebegnek fölötte,
 2       2|     nápolyi sárga” és „velencei fehér” és nagyon kevés „égetett
 3       2|       folt, mely ma is ott van; fehér színével a kéz alapszínétől
 4       2| mindennap kell látnom azt a kis fehér foltot, amikor a kezemet
 5       3|         a gunyhóm ajtaja előtt; fehér ruha volt rajta; kék szalagra
 6       4|        rövid szárnyakkal, hozzá fehér mellény: így járt csikorgó
 7       8|        Egy karcsú, magas hölgy, fehér atlasz ruhában, nagy fekete
 8       8|        szűr a félvállára vetve, fehér gyolcsruháját lobogtatja
 9      11| vezércsillaga. Hej, Álmos vezér fehér szarvasgímje, hova vezettél
10      12|         ezt a mozdulatlan, nagy fehér szemfödelet, mely országot
11      12|         ölelgetni! Micsoda szép fehér vállak! De kár volna ezeket
12      13|       vidék! A kopár homokoldal fehér, a ráhullott hó még fehérebb,
13      13|      fehérebb, s minden faderék fehér, a lecsüggő ágak zuzmarától
14      13|        ön nálam. Most menjen a „Fehér lóba”. Senkivel beszédbe
15      21|       Egy hosszú teremben csupa fehér ruhát varrnak. A finomabb
16      21|         előtte megálltam.~Olyan fehér volt már a haja, mint az