Fezejet

501      18   |             kis pauzát tartott, akkor azt mondtam neki: „hiszen nem
502      18   |             ügy elintézésére, hogy én azt a biztosítékösszeget, melyet
503      18   |            ügyvéd erre megharagudott, azt mondta: – „Ha kegyed ezt
504      18   |               neki mindig, de mindig, azt a tizediket kihúzni a maga
505      18   |             az észnek vagy a szívnek? Azt kell-e tennem, amit az ügyvéd
506      18   |             az ügyvéd tanácsolt, vagy azt, amit én magam gondoltam
507      18   |               Hátha rátalálnánk. – Én azt tanácsolom, hogy ne tegye
508      18   |              hogy ne tegye kegyed sem azt, amit az ügyvéde tanácsolt;
509      18   |             az ügyvéde tanácsolt; sem azt, amit maga kigondolt. Hanem
510      18   |             magával a vendégeit is.~– Azt fogom tenni.~Alig készültünk
511      18   |             mellé mindannyinak beadja azt a legújabb hírt, hogy engem
512      19   |               neki a pénze kamatjait, azt ő megköszönte, s azzal végeztünk.~
513      19   |              Mire fölébredtem belőle, azt láttam, hogy kopasz vagyok.~
514      19   |               Egy szép tavaszon aztán azt a változatot találta ki
515      19   |     legfényesebb neve volt írva. – Én azt minden aggodalom nélkül
516      19   |     védbeszédet németül. Persze, hogy azt mondták rá, hogy „abcúg!”~
517      19   |              az ítéletet felolvasták, azt mondám az auditor majornak:~– „
518      19   |              miatt.”~Azonban valahogy azt ne várja ám tőlem a tisztelt
519      19   |               s a kenyér és víz mellé azt hozathattam a vendéglőből,
520      19   |              a profósz velünk volt, s azt, kétfelől támogatva, magunkal
521      19   |              lapjának a szerkesztője. Azt is elítélte a haditörvényszék
522      19   |             Alig akartak beereszteni. Azt mondták, hogy az árestánsnak
523      19   |     Megkínáltam a saját karszékemmel. Azt is célzásnak vette.~– Ennek
524      19   |              a gyámi beleegyezésemet. Azt kellett gondolnom, hogy
525      19   |              jó tanácsát. Úgy fogadom azt, mintha atyám mondaná. Szidjon
526      19   |             forintokra?~– Elmondom én azt önnek mindjárt. De egy kissé
527      19   |    börtönajtót?~Más rendes ember erre azt felelte volna, hogy „az
528      19   |          megillető címe megadassék, s azt ő maga is megtartja; engem
529      19   |              Azért sem úgy kezdődött! Azt tudja ön bizonyosan, hogy
530      19   |            kálvinista eklézsia van.~– Azt félig-meddig tudom.~– Én
531      19   |              templomba járó vagyok.~– Azt már csak negyedrészben tudom.~–
532      19   |              városban, nem hazudhatta azt, hogy a lába kimarjult.~
533      19   |       kuglófmorzsákat a kabátjáról, s azt mondta, hogy „áldás, békesség”. –
534      19   |             az ő búcsúzási formulája. Azt, hogy „alázszolgája”, vagy
535      19   |             az „áldás békesség” szóra azt mondtam, hogy: – „Hát ön
536      19   |            mellett, akár anélkül, hát azt a kutya sem ugatja meg érte,
537      19   |              délután öt órakor, aztán azt látják, hogy itt maradt
538      19   |             Egy férfi, aki erényes, s azt nem szégyenli bevallani!)~– „
539      19   |             maradt, mint a bálvány.~– Azt könnyű megtenni, csakhogy „
540      19   |             de nem adta ám meg magát. Azt mondtam neki, hogy alávetem
541      19   |           amelyre letelepedett, amint azt látta, hogy ostromlom. Végre
542      19   |    tensasszony, én ismerem ám magának azt a tréfás szokását, hogy
543      19   |               móringba, s kész vagyok azt elveszteni, arra az esetre,
544      19   |             is.~– Olyan ember az, aki azt megéri!~– Elhiszem. Kegyed
545      19   |           amit az egyszer megígér, az azt meg is tartja; ahogy pedig
546      19   |              természetrajzát ismerem, azt hiszem, hogy kegyed arra
547      20   |             meg a választásnál. És én azt a derék embert megbuktattam,
548      20   |             arca nagyon megváltozott, azt kérdeni, hogy „talán beteg
549      20   |               elégedve?~– Nem vagyok. Azt hiszem, hogy a testi bajom
550      20   |           kijövök ebből a templomból, azt hiszem, hogy én is az Istennel
551      20   |     kényszerít rá.~– Kedves barátném! Azt tudja ön, hogy én protestáns
552      20   |               amely üldöz, kísért – s azt nem mondhatjuk el senkinek.
553      20   |            engem? Kinek mondjam én el azt, ami belül kínoz!~Szemei
554      20   |             meglesz a többi között.~– Azt elhiszem, hogy a gyónás
555      20   |       gondolat „élt”!~– Amit mondtam, azt meg is teszem – mondá, s
556      20   |              Bizonyára a pap se tenné azt. A pap csak a megbánt vétekért
557      20   |           indulgentiát. A pap is csak azt mondaná önnek, amit én,
558      20   |         méreggé változik át. Hát ami „azt” a mézet illeti, amivel
559      20   |              nádmézre nézve nem igaz. Azt próbáltam, nem igaz.~– Egyik
560      20   |               meg ne édesítsen.~– Oh, azt az ön képzelete utól nem
561      20   |              és a facipő az ideáljuk, azt mind eldanolja előttem.
562      20   |              kegyeletsértő; mert hisz azt a mindnyájunk által tisztelt,
563      20   |         installálja. Hisz a férje, ha azt a szándékát megtudja, dühös
564      20   |             nem ismeri az én bajomat. Azt gondolja, az csak olyan
565      20   |            Hozzá mentem, megvizsgált; azt mondta, hogy azok a falusi
566      20   |         olvastam: „arzén”.~– Az orvos azt az utasítást adta, hogy
567      20   |              mindenütt megcsináltatom azt a szert. Tízszeresen csak
568      20   |             helyébe állítani? Add ide azt a recipét!~A nő elrémülve,
569      20   |             rogyott térdeire, s mikor azt mondtam neki: „eddig az
570      20   |             imádságaimba foglaltalak, azt akarod, hogy ezután megátkozzalak?”
571      20   |               adta nekünk az ég, hogy azt visszadobáljuk neki. Tanulj
572      20   |        salaktól, amiben fetrengek. Ön azt mondta, hogy imáiban megemlékezik
573      20   |              imakönyvét. S aztán majd azt képzelem, hogy valahol mégiscsak
574      20   |              Nem az én szavaim tették azt. – Valami más.~Felállt,