Fezejet

 1       1|               terjengnek a közepéből, egymást előbbre tolva; a hold megint
 2       1| pályatársnéval, akkor úgy elfoglalták egymást a többiek megszólásával,
 3       3|            magam magammal. – Kerestük egymást. – Mindig volt mit beszélnünk
 4       4|               fiatalok pedig szeretik egymást. Így nincs más mód, mint
 5       4|               s a pap összeeskette az egymást szeretőket. De azért mi
 6       6|              a kardhegyek kerülgették egymást.~Egyszerre aztán csak odaütött
 7       6|               ti ketten megérdemlitek egymást.~Csupán annyit mondtam rá:~–
 8      12|              szentesítsük e mondatot! Egymást átkarolva, szív szíven dobogva!
 9      12|               hogy legutoljára láttuk egymást, hát akkor irgalommal lesz
10      13|             csahintásokkal ösztökélve egymást, elkezdtek felénk száguldani.~–
11      13|       Zenobiám, királyném. Értsük meg egymást. Nekem a féltékenyt, a haragost
12      14|                annál jobban szerettük egymást. A kis házban közelebb vannak
13      14|            hogy sohasem látjuk többet egymást.~Nem vártam be, míg a barátom
14      14|            völgyből. Majd feltalálják egymást. A hó elkezdett már szállingózni.
15      19|               egymással, s meg tudtuk egymást érteni.~Megmagyaráztam neki,
16      20|           neki soha; mindig becsültük egymást. „Politika” így kívánta,