Fezejet

 1       4|        Erzsikééknél. Arra ő így szólt:~– Ugyan, édes fiam, mit
 2       9|        a nyomda ajtajáig; onnan szólt hozzám. A megye hatalmas
 3      12|            Óh, ne gondold azt – szólt Bálint barátom büszke lenézéssel. –
 4      12| parókával.~Ekkor a hölgy hozzám szólt könyörgő hangon:~– Ugyan,
 5      12|     magadat.~Most aztán Erzsike szólt közbe:~– De hát aztán énvelem
 6      13|             Szervusz, pajtás! – szólt erre a hadnagy, a tenyerembe
 7      13|       is.” Erre halkan közbe is szólt: – „Hallja, most mindjárt
 8      16|     legutolsó levél címe is így szólt: „főhadnagyné asszonyság”.
 9      17|        publikumot.~– Barátom! – szólt végre könnyeit letörülve
10      18|         nyájasságra gömbölyülve szólt énhozzám.~– Tessék csak
11      18|        vetette hátra.~– Igen? – szólt egész hidegvérrel.~Mintha
12      18|  hallottam a „férjemről.” Eddig szólt Anna, most én vettem át
13      18|    szüksége lehet.~– Köszönöm – szólt a hölgy. – Ez igazán olyan
14      19|    beszédért.”~Az ítéletünk nem szólt ám sajtóvétségről. Óh, dehogy:
15      19|      erős lábai vannak, ugye? – szólt, mikor elhelyezkedett benne.~