Fezejet

 1       3|         képzeletből írtam le.~– Mire való az?~– Az egy részlet
 2       3|        Nem félek, csak várok.~– Mire vár?~– Arra, hogy számot
 3       5|        a „Jelenkor”-nál.~De hát mire való volt ez a tábor? Azt
 4       8| istállóba a teheneket megfejni; mire pitymallik, már készen kell
 5       8|       együtt leviszi a pincébe. Mire a csordás tülköl, már ki
 6       8|       szaporán a karámhoz, hogy mire a déli harangszó hallik,
 7       8|         a gerebenyezéshez, hogy mire a gazda megjön, asszony,
 8      12|     mentem én is az emberárral. Mire a szigeti dobogóhídhoz értünk,
 9      13|          A rémhír akkorát nőtt, mire idáig jutott, hogy már látták
10      14|    erdőben.~Korán beesteledett. Mire a hegyről leértem, egészen
11      15|        kegyedéről. Férjes nőnek mire való a gyám?~– Hát, teszem
12      18|     lehetett volna a tartalma: „mire ezeket a soraimat olvasod,
13      18|      urnájából?~Kitalálta, hogy mire gondolok e néma pillanat
14      19|       de örökös lidércnyomás.~– Mire fölébredtem belőle, azt
15      19|    elmulattunk késő estig, hogy mire visszakerültünk, alig akartak