Fezejet

 1       6|          megfogá a kezemet, meleg hangon súgva:~– De ugye, ki fog
 2       8|       szólalt meg nevetésre hajló hangon. – Én vagyok az Erzsike!~
 3       8|     iskolában.~Ekkor aztán komoly hangon beszélt. Elmondta, hogy
 4       8| nagykendője alá, s őszinte, meleg hangon rebegé:~– Igen szépen köszönöm.~
 5       8|          tőlem – rebegé reszketős hangon –, hogy ily késő időben
 6      12|           prüszköléssel vegyített hangon.~– Pruhühü, hahohó! uhuhu,
 7      12|       hölgy hozzám szólt könyörgő hangon:~– Ugyan, édes Móric…~„Édes
 8      12|       hagynom a munkát, s szomorú hangon mondá:~– Ön engem végtelenül
 9      12|           Mikor megszólalt, olyan hangon beszélt, mint ahogy az égett
10      12|   bölcsességét. Olyan kenetteljes hangon prédikációzott, mint egy
11      13|        parasztossá elváltoztatott hangon mondá: – „Menjen innen,
12      13|           Komáromból – kezdé halk hangon. – A keletet nézve, meglepő
13      13|       mondta. – Azután csendesebb hangon hozzá tevés: – »Egyébiránt,
14      15|          folytatá esedezésig menő hangon – én mindezeket nem azért
15      18|       kérdezém én szigorú, bíráló hangon.~– Van! – felelé ő dacosan.~