Fezejet

 1      18|         menyasszony Dunkircher Anna. Tanúk: Babolszky ezredes,
 2      18|     hadnagy; anyja: Dunkircher Anna. Keresztelő lelkész: Lubanszky
 3      18|  csinálni.~Én kérdem: – „No te Anna, mondd csak, hogyan kerültél
 4      18|        tizenhárom esztendeig?”~Anna felel: – „Furcsa históriája
 5      18|      hallottam én szegénynek.”~Anna: – „Hát, tudod, ez egy nagy
 6      18|        közbe.~Erzsike folytatá Anna beszédét.~– „Mikor én tízesztendős
 7      18|           Te is lengyel vagy?”~Anna azt felelte: – „hogyne volnék!
 8      18|    kaució és engedély nélkül.”~Anna: – „De most, hogy Krakkó
 9      18|        férjemről.” Eddig szólt Anna, most én vettem át a szót:~– „
10      18| olvasod, már megszűntem élni”.~Anna kíváncsi volt rá, hogy vajon
11      18|   tartotta kellemesebbnek.~Még Anna maga is elismeré, hogy okosabb
12      18|   okadatolják, hogy Dunkircher Anna legyen megfosztva hitvesi
13      18|    csak azért, hogy Dunkircher Anna számára megmenthesse a hitvesi
14      18|      Tehát várni fogunk én is, Anna is, amíg a háború véget
15      19|  háborítatlanul Erzsike is meg Anna is özvegy Klatopilnénak,