Fezejet

 1       2|            A fej tehát készen volt, mármost következik a ruha. Ez holnapra
 2       2| önfeláldozását, s mondám neki, hogy mármost megnézheti a képét; készen
 3       2|          lecsúszott, az igen.)~– No mármost elmehet vele.~…Két nap múlva
 4       8|        visszás érzést költött.~– De mármost mégis szeretném megtudni,
 5       8|           találtam a te asztalodon. Mármost megverhetsz vele, akit akarsz;
 6      11|         szakállát is, a haját is, s mármost csak arra vár, hogy újra
 7      13|          hippokratészi ábrázatokat. Mármost mit fog ön csinálni?~– „
 8      13|           mi magyarok találtuk fel. Mármost ezt az ellenség megtudja;
 9      13|      lehetett egymásra panaszunk.~– Mármost aztán siessünk a várba,
10      15|         lehetett! Már az igaz.~– És mármost újra kell önt kérnem, hogy
11      17|         Égesd el azonnal.~K. V.”~No mármost ez a levél egyenesen kötelességemmé
12      17|      parádézik a vendégek előtt.~No mármost egészen benne vagyok a veszedelemben!
13      18|            még nem találkozam soha.~Mármost hogyan folytassam tovább? –
14      18|        vénít!~Egész zavarba hozott. Mármost én ezt mivel mulattassam?