Fezejet

 1      13|          tudtam előtte beszélni.~A tábornok egy pohárkába szilvóriumot
 2      13|    Közbeszóltam: – Az a német nevű tábornok volt a lelke a mi hadszervezésünknek.)~–
 3      13|               Akkor aztán kaptam a tábornok rendeletéből tisztességes
 4      13|          hívemet:~– „Én vagyok az, tábornok úr!”~– „Ki nevezte önt ki
 5      13| elbeszélését.~– „Jól van – mondá a tábornok – Adja ön által a sürgönyt.”
 6      13|           már nyájas volt hozzám a tábornok, leültetett az asztalához
 7      13|        kísérő menlevél mellett.”~A tábornok csodálkozva csapta össze
 8      13|               Azt magamnak tartom, tábornok úr. A várba bejuthatás anélkül
 9      13|  kineveztetése közzé lett téve.”~A tábornok felugrott a székéről dühében.~– „
10      13|             azon reggeli számát.~A tábornok a kurta bajuszát még kurtábbra
11      13|        tanulni, – könyv nélkül.”~A tábornok elnevette magát.~– „Ohohó!
12      13|           csodafeje van! – mondá a tábornok elbámulva. – S annak a hölgynek
13      13|       kegyed, hogy ha arra rájön a tábornok, hát akkor kegyedet főbe