Fezejet

 1       8|   afölött sötétkék damisz két szél kötény, fekete selyem pruszlik,
 2       8|    gyolcsruháját lobogtatja a szél, s mikor felemeli a karját,
 3      11|  bizony elfúj a talpa alatt a szél.~– De hát furfangos egy
 4      12|       is út. Megyek, amerre a szél fúj.~Ekkor összeszedte a
 5      12|       künn voltam a mezőn s a szél kifújta a fejemből a hőséget.
 6      12| Rekkenő meleg volt, erős déli szél fújt, olyan száraz, forró,
 7      12|      ez az egy még megvolt. A szél ellenkező irányban fújt,
 8      13|    Idekinn hideg volt már, és szél fújt.~Még egyébre is kiterjedt
 9      13|    némelyiket félig kivájta a szél, a völgyeik gyéren benőve
10      13|    előlük. A síkon végigseprő szél rögtön betakarta a lábaink
11      13|        kurta köpönyegeinket a szél ellen fordítva, egyszer
12      16|  varrótűt vágta az arcunkba a szél. S még csak háttal se lehetett
13      18|        szomjazik –, s mikor a szél rázta az ablakot, arra gondoltam,