Fezejet

 1       1|        mesternek is a szeme közé nevetett, s rendesen az ellenkezőjét
 2       1|        érheti az embert.~Erzsike nevetett az én kétségbeesett állapotomon.
 3       3|        Ezért aztán a szemem közé nevetett.~Nevetnivaló is volt az,
 4       3|        várakozásom ellenére, nem nevetett ki ezért az elucubratióért.
 5       4| ringatództak, a szája ingerkedőn nevetett, a szemei szikráztak; a
 6       6|         szigetén.~Erzsike nagyot nevetett. Ő azt is tudta, hogy a
 7       6|     mérgeskedett, de a Muki csak nevetett és azt allegálta, hogy ő
 8       8|          temette az arcát. Talán nevetett? Talán sírt? Nem tudtam
 9       8|      Erzsike pedig szíve szerint nevetett.~– Hahaha! Csakugyan azt
10      12|        ami betapassza.~Bálint úr nevetett.~– Ilyen asszony ám ez.
11      12|    gumilasztikuznom. Erzsike meg nevetett – a maga nyomorúságán is
12      18|             Az ügyvéd még jobban nevetett. – „Hogyan? – mondá. – Kegyed
13      19|        börtönajtóhoz. Ezen aztán nevetett. Úgy látszik, hogy meg volt