Fezejet

 1       1|    virágoskertet látunk a víz alatt. Eddig soha nem látott növények
 2       2|        legutolsó, álomriasztó képig.~Eddig titok volt mindez; másoknak
 3       5|              nem járult volna az új, eddig még járatlan irány, az irodalom
 4       8| választottammal, s leszek, amint már eddig is vagyok, Gyuricza Péterné.
 5       9|            jött oda Nyáry, hogy amit eddig tettünk, azt helyeselje,
 6      11|     fölébredtünk belőle!~Én aztán az eddig festett képeimet átadtam
 7      12|          amely arányban eltakarta az eddig derült kék eget felettünk,
 8      12|              azt a világot, amelyben eddig éltem, ismerőseim becsülését,
 9      12|            az az egész sokaság, mely eddig a Duna-partot ellepte, egyszerre
10      15|          vége lesz.~– Csodálom, hogy eddig is eltartott.~– Ez a csoda
11      18|             hallottam a „férjemről.” Eddig szólt Anna, most én vettem
12      18|              Erzsike folytatá:~– Hát eddig volt az idill.~– Mi volt
13      20|             mikor azt mondtam neki: „eddig az imádságaimba foglaltalak,