Fezejet

 1       6|           besúg.~Törte be magát a szobába. Infámisan szép volt megint.
 2       8|              Azután benyitottam a szobába. No, ott nem volt senki.
 3      12|           Egyenesen benyitottam a szobába: – Hát mit látok? – Az én
 4      12|          benyílóba”, átvitt a kis szobába; ott előszedte az almáriomból
 5      12|     ajtaját, s kibocsátott a nagy szobába.~A gulyás már akkor egész
 6      13|         hozzám a kazamatában levő szobába Rengetegi, hogy:~– „Elsbeth!
 7      14| hazakerülni? No, csak menjen be a szobába. Mindjárt készen lesz a
 8      14|          a vacsora.~Én beléptem a szobába.~A befűtött kályha mellett
 9      18|         menni.~Én beléptem abba a szobába, amelyet a cseléd szalonnak
10      18|           egy szőnyegajtó a másik szobába, az valószínűleg a hálószoba.~
11      18|    kerültem megint vissza a másik szobába.~Még folyvást előttem állt
12      18|       mind a kettőt a konyhából a szobába. A cseléd szerencsére nem