Fezejet

 1       2| előtáncosnak, hát a „körmagyarral” kezdtem volna. Hja, a körmagyar!
 2       3|  folytattam a festést. Rögtön azon kezdtem, hogy vette-e kezébe a „
 3       8|       megyünk a bíróhoz.~(Most már kezdtem sejteni, hogy minek köszönöm
 4      12|         veszve vagyok.~Én biztatni kezdtem:~– Hát hiszen mi is ketten
 5      12|      megbántam, hogy olyan rosszul kezdtem önnél a beszédet. Hiszen
 6      12|            fáradva az úttól!~Akkor kezdtem el magamhoz téregetni, mikor
 7      13|   válasszal.”~(Én most már bámulni kezdtem ezt a nőt.)~– És Rengetegi
 8      13|   végrehajtásával önt bízom meg«”.~Kezdtem már érteni a dolgot.~– „
 9      18|       sikert, a Tartuffe szerepére kezdtem vállalkozni. Játsszuk hát
10      18|          az arckifejezést?~Már azt kezdtem hinni, hogy az egész csupán
11      18|           Van! – felelé ő dacosan.~Kezdtem a neheztelést affektálni: „
12      18|         voltam a pietistaság felé. Kezdtem igen szépnek találni az