Fezejet

 1       2| tulajdonosnőjének átengedve, búcsúzni akartam; de az úrnő még feladatának
 2       3|              Sic fata tulere!~Nem! Én akartam így! S ha még egyszer visszatérhetnék
 3       4|           ínséget ne szenvedjek.~Írni akartam Erzsikének, rögtöni eltávozásom
 4       6|       vetélytársam.~Hát hiszen én sem akartam egyebet, mint az arcképet
 5       7|               könnyeztek.~Én titkolni akartam azt; restelltem nagyon.~–
 6       8|              nevető vonásaiban. – Nem akartam hinni a két szememnek.~–
 7       8|         kosarat és búcsút vett.~Én ki akartam kísérni az előszoba ajtóig,
 8      12|             hát, Istenem, én csak jót akartam. Nem gondoltam, hogy úgy
 9      13|            Mars innen!” S hogy mégsem akartam elmaradni, utoljára megfogta
10      14|               tudtam mit mondani. Nem akartam elhinni, hogy itt van, míg
11      15|              megenged.~Erre én széket akartam neki hozni, de azt a világért
12      18|              a törvény; – csak azután akartam ön elé terjeszteni az ügyet,