Fezejet

 1       1|       akkor se nem kék, se nem zöld, hanem kristálytiszta, átlátszó
 2       1|      tengerszem. A part mentén zöld mohát, virágoskertet látunk
 3       3| verőfény, úgy tetszett, mintha zöld aranyból volna minden árnyék.
 4       4|       városkapitány, két darab zöld libériás hajdúval személyesíté
 5       4|      bélésű bő ujjakkal s nagy zöld köpönyege eléggé ismeretes. –
 6       8| reggelijét: paprikás szalonnát zöld hagymával, jó papramorgóval,
 7       9|       beszélni volt hivatva: a zöld asztalra állt fel s aztán
 8      11| sárguló szőlőkertek kockáitól, zöld vetések csíkjaitól tarkálló
 9      12|       fejem ott pihent a nagy, zöld, mohos kövön. Úgy tetszett,
10      13|     bedughatta rajta. Láttam a zöld fényben égő szemeit; éreztem
11      13|  leborult a földre, és arcát a zöld mohába dugta el. Olyan jó