Fezejet

 1       2|        festeném le nagysádat, én a szívem vérével festeném.~Amire
 2       5|       diktálta. És mondhatom, hogy szívem szerint írtam. Akkor láttam
 3       8|             s megfogtam a kezét. A szívem lázasan dobogott.~– Igen
 4      12|           meg nem vesztegetett.”~A szívem elfacsarodott erre a szóra.~–
 5      14|          Hiszi-e ön, hogy nekem jó szívem van?~– Azt hiszem, hogy
 6      14|         mindaz vétek volt, amire a szívem rávitt; őrült voltam, vak
 7      15|             Semmi. Pedig van bátor szívem. Jó lovas vagyok. Soha nem
 8      15|     lehettem én hajdanában, amíg a szívem így el nem kérgesedett.~
 9      18|         vele, úgy megesett rajta a szívem.~Aztán, hogy kisírta magát
10      20| körülhálózott a pókfonalaival, s a szívem vérét kiszívta; aki lefoglalta
11      20|         sírni ismét. Nem fáj úgy a szívem. Ön nem irtja ki az emlékezetemet