Fezejet

 1       8|     kezdtem sejteni, hogy minek köszönöm ezt a látogatást. Szerettem
 2       8|    hangon rebegé:~– Igen szépen köszönöm.~Majd ismét féltréfával,
 3      13|        önöket figyelmeztetni.~– Köszönöm a nagy barátságot. A farkasok,
 4      16|        Lóhús! félig megsülve! – Köszönöm szépen!~– Node hála Istennek,
 5      18|        merített a tényáromra.~– Köszönöm, elég lesz.~Mikor aztán
 6      18|      önnek parmezán is hozzá?~– Köszönöm. Anélkül jobb szeretem.~–
 7      18| duplázta mindig a rizslevest.~– Köszönöm. Én sohasem veszek egy ételből
 8      18|        önnek ez a csirkemája?~– Köszönöm. Folytassa inkább.~– Mikor
 9      18|       is nagy szüksége lehet.~– Köszönöm – szólt a hölgy. – Ez igazán
10      18|   doktor.~– Hát te hogy vagy?~– Köszönöm, nagyon jól.~– Nono! A szemedből
11      21|         az érdekében valamit?~– Köszönöm. – Jó nekem itt. – Nincs