Fezejet

 1       1|        átelleni hegyoldal szálfái félig árnyékban tartják, a nap
 2       3|   odanéztem a szemeibe. Azokban a félig lehunyt szemekben leskelődött
 3       3|    legelöl nekem.~Szavaim alatt a félig lecsukott szempillák felnyíltak;
 4       9|       négy kormos fal, pihenőnk a félig elégett szalmaboglya; gyűlölve
 5      12|       nagy pompával körülhordani, félig elégve hordták ki a hulló
 6      13|   éjszakát engedje itt töltenünk, félig meg vagyunk fagyva, egy
 7      13|       után következik, némelyiket félig kivájta a szél, a völgyeik
 8      13|               Ne hagyj pajtás!”~A félig alárántott embert a másik
 9      13| betanuljon könyv nélkül?)~Erzsike félig szánakozva, félig mosolyogva
10      13|         Erzsike félig szánakozva, félig mosolyogva nézett a szemembe.~–
11      16|       mikor az sem volt. – Lóhús! félig megsülve! – Köszönöm szépen!~–