Fezejet

 1       4|      volt a városunknak. Hát még azoknak a kiéhezett arcoknak a látása!
 2       4| mentségére.~– Sohase írdogálj te azoknak, majd én magam elmegyek
 3       5|          nekünk voltak költőink, azoknak voltak kritikusaik. Irályban,
 4       7|         Ma már bevallhatom, hogy azoknak a költeményeknek a szerzője
 5      13|         leragasztott iratokat, s azoknak a bemutatásával igazoltam
 6      13|       rásózni, s valószínű, hogy azoknak sem ragadt a pénz a tenyerükhöz. –
 7      15|          kézjelzést. Ez szokásuk azoknak, akik autodidaxis útján
 8      16|         okok tartóztatnak vissza azoknak közzétételétől; még elriasztanám
 9      18|      ravaszság nélküli tekintet; azoknak a lelkében olvasni elegendő
10      18|        azonban koccintsunk egyet azoknak az egészségére, akik bennünket
11      19|         művésznők; gondoltam, ha azoknak illik, nekem éppen kötelességem.