Fezejet

 1       4|        tettem be magam után az ajtót, hallhattam a kitörő jókedvet
 2       8|        egyre rám nyitogatta az ajtót, azt gondolva, hogy én fogok
 3       8|       bereteszelve mögöttem az ajtót. Ott dörömbözött sokáig.
 4       8|       a kamrába, s rázártam az ajtót. – Azután benyitottam a
 5       8|      azzal becsaptam előtte az ajtót. Minden ízem reszketett
 6      12|     becsapta az orrom előtt az ajtót – pedig hát, Istenem, én
 7      15|      Én rögtön kisiettem, hogy ajtót nyissak a tétovázó látogató
 8      15|   Magamnak kellett kimennem az ajtót kinyitni.~Nagy meglepetésemre,
 9      18| alássan!~S egészen feltárta az ajtót.~Azt a képet kellett volna
10      18|    nyoszolya.~Amint azonban az ajtót betéve maga mögött, felém
11      19|     dolgot, hogy zárják rám az ajtót egypár órára, hisz azért