Fezejet

  1       1|               a család leánya kezdett már veszedelmesen felnőni s
  2       2|        szülővárosomba visszakerültem, már bizonyos „renomé” járt előttem.~
  3       2|              hogy ilyen szépnek lenni már valóságos impertinencia.
  4       2|              üt valaki legyezővel; de már akkor a hangjáról is ráismertem:
  5       2|               ember! vajon ő is tudná már, hogy a szomorújátékom megdicsérte
  6       2|             kifejezései voltak.)~Erre már csakugyan lehetetlen volt
  7       2|            akarta a szökevényt fogni, már harcképtelenné tette a szárnyas
  8       2|          declamator.~Ezúttal nem volt már semmi társaság a háznál.
  9       2|             szépen haladt előre. Most már meg volt engedve a családtagoknak,
 10       2|            megtekinteni a képet.~Most már aztán apróra tanulmányoztam
 11       2|            titkát kibúvárkodni. Mikor már azt hittem, hogy híven visszaadtam,
 12       2|             kerített elő valahonnan. (Már megint gombostű!) Azt fogta,
 13       2|                másoknak a titka. Most már csak az enyim. A többiek
 14       2|               nyugosznak. Elmondhatom már.~ ~
 15       3|          festés alatt később lehetett már beszélgetni is. Sőt ez szükséges
 16       3|         kellemetlen voltát.~– Olvasta már, Erzsi kisasszony, Petőfi
 17       3|              jó gondolat. Én ismertem már egy írót, aki a könyvét
 18       3|           harmadik szám mellékletével már meg voltak elégedve. Ez
 19       3|                Művészi becsű rajz. Ez már érdekelte a hölgytársaságot.~–
 20       3|         leszek Petőfi”, a többi képei már mind azt mondják: „én vagyok
 21       3|            eleje s mi lesz a vége. Ön már tudja?~– Hogy az… angyalba –
 22       3|           mikor leülök azt leírni, az már csak gépies betűvetés.~–
 23       3|           állhattam ezt az embert. Ez már mindent élvezett, amiről
 24       3|              képzeletem mesélt.~…Most már megvallhatom őszintén. –
 25       3|               szerettem magamat. Most már elmondhatom: – nincs vetélytársam. –
 26       3|   hercegszilvájáért; megloptam én azt már, mielőtt ön megkóstolta
 27       3|               vidékeiben az országnak már akkor is zajos sikereim
 28       3|             mégsem, talán abbahagyjuk már.~– Miért? Most jön a legérdekesebb.~–
 29       3|           után. Egész gyűjtemény volt már belőle.~– És ön is megígérte,
 30       3|       lábnyomokba lépnék bele, amiket már egyszer hátrahagytam.~ ~
 31       4|            kis városunkban.~Petőfinek már akkor országszerte nagy
 32       4|      Egyébiránt mától fogva nem lakom már együtt a „Tonelé”-vel.~–
 33       4|                kéziratát. Készen volt már.~– Miért címezted „Hétköznapok”-
 34       4|          raboljuk el. Ezért nem lakom már vele együtt.~De már ebbe
 35       4|             lakom már vele együtt.~De már ebbe az én családom tagjai
 36       4|          elrabolni a menyasszonyt.~Ez már tiszta munka! Nekem nem
 37       4|         hítták. Messziről hallatszott már a csörömpölésük. Ugyanezeknek
 38       4|               el, hát bevallom.~Mikor már többen meg voltak nyerve
 39       4|              Mesemondásnak fogják azt már venni mai napság, de elmondom,
 40       4|          történt veled.~Másnap délben már gőzhajón ültem, s harmadnap
 41       4|          fekete frakkot viselt, de az már angol szabású volt, hosszú,
 42       5|            azonban nem járt közénk, ő már akkor négygyermekes családapa
 43       5|           szerzője.~Testben megbénult már. Ritkán lehetett látni az
 44       5|         Énnekem azonban az első héten már kitelt az esztendőm. Hogy
 45       5|              lett: „Bulyovszkyné”. De már most áldom a sorsot, hogy
 46       5|             Példával bizonyítom.~Mint már említém, Szigligetiéknél
 47       5|          fényes remény volt, ami most már csak borongó emlékezet.
 48       5|              drága gyémánt, akkor! ma már úttöltő kavics, amin rajta
 49       5|             járunk.~…Tehát nem voltam már zérus! Voltam már valaki.
 50       5|              voltam már zérus! Voltam már valaki. És azon fölül még „
 51       6|               vége.~Este későn, mikor már feküdni készültem, beállít
 52       6|           reggel, még föl sem keltem, már rám nyitott a szekundáns.
 53       6|            Karjába hatolt a golyó. De már ki van véve.~Ez a hír egész
 54       6|              A közvélemény asztalánál már ott találtam a jó barátokat,
 55       6|        barátaimnak. Tovább inquirálni már nem szabad.~Én azonban még
 56       6|       bajtársunk sebéből a golyót; de már most arra feleljen ön nekem,
 57       6|        kesztyűk hozzá. A hajamat most már nem magam sütöttem fel megtüzesített
 58       6|               szedte csigákba; s most már nyalka, kipödrött bajuszom
 59       6|             fellelkesült.~Itt van ni! Már itt is a szememre lobbantják!
 60       6|           vidám szomszédnői!~– No, ez már szörnyűség! (Itt még csak
 61       6|              Valami új látogató jött, már a külső teremben felismertem
 62       6|             szorítani Erzsikével, s ő már le is térdepelt előtte,
 63       6|                hogy gratulálok hozzá.~Már most aztán csak azért is
 64       6|             nem, azt nem adom oda.~De már akkor a Muki felkapta az
 65       6|             hogy ő az arcképet viszi.~Már ekkor rajtam is erőt vett
 66       6|               házasságot.)~– Nincs is már meg az a ruhám – mondá Erzsike.~
 67       7|              egy művésznőhöz írva. Ma már bevallhatom, hogy azoknak
 68       7|              napokról”. Nem soká lesz már álom, ébren látjuk. S ott
 69       8|       dolgomat, hogy magam tarthattam már saját bútoraimmal ellátott
 70       8|          gondolna felőlem.~Nem voltam már világfájdalmas, sőt privátfájdalmas
 71       8|        parasztmenyecske.~Ihol van ni! Már megint egy dajka, aki helyet
 72       8|         Mintha én ezt a nevető hangot már hallottam volna valaha.
 73       8|        zavarodottan.~– Óh, nem vagyok már Bagotay Mukiné, hanem Gyuricza
 74       8|              azt mondtam magamban, ez már így szokás, mikor valaki
 75       8|           arcom feküdt. Az én ideálom már akkor nem hevert a pamlagon,
 76       8|                korhelylevesen kezdve. Már itt a főkötővel a fejemen
 77       8|              olyan borízű hangja volt már. A násznép női tagjai reggel
 78       8|         tagjai reggel mind eltávoztak már, sorban búcsút véve tőlem.
 79       8|              hozzám. A harmadik napot már hasznos foglalkozással töltötte
 80       8|               elé az én „uram”, mikor már én fel voltam öltözve. –
 81       8|             hol járt, nem is jó ízlés már. Egyébiránt elmondta azt
 82       8|         kivette a tövist. – „Nem érzi már a tövist?” – kérdezé tőlem,
 83       8|             faluban delet harangoztak már, mikor kijutottam a majorházhoz.
 84       8|             gulyás türelmetlenül várt már, felkapaszkodva a „látófára”;
 85       8|         ebédemet? Mikor elharangozták már a delet a faluban! Már megint
 86       8|  elharangozták már a delet a faluban! Már megint a nagyságos uraddal
 87       8|            házat.~Reggel három órakor már felkel az Erzsike. Kimegy
 88       8|            megfejni; mire pitymallik, már készen kell lenni. A kis
 89       8|                Mire a csordás tülköl, már ki kell hajtani a teheneket;
 90       8|              a déli harangszó hallik, már ott legyen az étel a leterített
 91       8|           ostordurrogás az én örömem. Már akkor is az volt. – S hogy
 92       8|          boldog vagyok.~– Elhiszek én már mindent, csak egy körülményt
 93       8|               közelről érdekel, nincs már a világon? Bagotay Muki
 94       8|              ha létezik, nem folyik-e már többé vér az ereiben, hanem
 95       8|             Ugyan mondja ön: ütött ön már meg valaha valakit, aki
 96       8|            tacskókutyát!~Másnap aztán már erősebb rendszabályokhoz
 97       8|          sértett férji becsület. Most már hat vármegyei pandúr jelent
 98       8|             ott nem maradt.~– Hisz ez már valóságos hősköltemény.~–
 99       8|              vége lett ennek. – Mikor már legnagyobb volta veszedelem,
100       8|              a forradalom. Pozsonyban már azt beszélték, hogy Petőfi
101       8|              megyünk a bíróhoz.~(Most már kezdtem sejteni, hogy minek
102       8|      választottammal, s leszek, amint már eddig is vagyok, Gyuricza
103       8|         leszünk önálló birkások.~Most már kezdett ez a dolog mulattatni.~
104       8|            összevissza locsolva.~– De már csak kiszáradt az a víz
105       8|               kiált rám! Ki hát! Most már száraz lábbal járjuk, csak
106       8|        régebbik uram, annálfogva most már bíró elé kéne menni; aztán
107       8|             neki.~– Tessék elolvasni.~Már akkor a fenyegető rémkép
108       8|          óráján írok önhöz, hogy most már elbeszélhet ön mindent,
109       8|           prófécia.~– E naptól kezdve már haragudtam a tengerszemű
110       9|         mellett évtized óta harcoltak már messze kimagasló nagy szellemek;
111       9|               szomszéd lapra is, s az már a magyar nemzet története.
112       9|              többit úgyis untig tudja már mindenki. Hogy kezdődött,
113       9|              utcai szegletkörül. – Ha már az esőcseppek ellen is ernyőt
114       9|                Kalap és öltöny ázott.~Már találkoztam vele egypárszor
115       9|          menni.~De volt is hová! Pest már visszhangzik e három nagy
116       9|           hozott közönségnek nem volt már türelme Petur bán jámbor
117       9|             de nem oltott.~Pedig most már arra lett volna szükség.
118       9|           nemzeti vészbíróság elnöke, már megadta a példát. Ott feküdt
119       9|           egész Magyarország meg volt már hódítva, még volt egy foltja
120      10|              tehetnénk egyebet? nincs már se haza, se nemzet, se szabadság.
121      11|              az! – a Bebus.~(Lehettem már az. Szegény Bebus! Ő is
122      11|          társaságot összehozni. – Óh, már primadonnája van. A felesége.
123      11|           néven szerepelt.~– Ahá! Így már emlékezem a nevére.~– Átkozottul
124      11|       Sajnálom, de nem sokáig maradok már itten. Magam is megyek fel
125      11|         hajlik alá, melynek lombozata már rőtpiros az őszi dértől,
126      11|      csoportja; ezeknek az árnyéklata már lilaszínekbe játszik, de
127      11|          turóci hegység láncolata; ez már felhőkék, s ezek fölé emelkedik,
128      11|        gyöngélkedik, nagy beteg volt. Már jobban van. Amint felépül,
129      12|          ösvényen. A mogyoró hullott, már a somot megcsípte a dér;
130      12|        valónak. – Nincs – semmi sincs már!~Biztosra vehettem, hogy
131      12|               szintén ismer engem.~De már késő volt kitérnem előle.
132      12|  császáriaknak a szövetségese.~Ez meg már éppen dühbe hozott.~– Láttad
133      12|             lábunkkal taposunk.~– Van már színtársulatod? – kérdezém
134      12|           neve van: „revolver”. Nálam már van egy belőle. Óceánon
135      12|     értesített a terep változatairól; már szakadozni kezd, már felszáll;
136      12|   változatairól; már szakadozni kezd, már felszáll; mindjárt meglátszanak
137      12|              rá lenni „majd”?~– Nekem már „most” van rá szükségem.~
138      12|       mégiscsak segítek rajtad. Ahogy már egyszer tettem. A költők
139      12|         jelent meg sehol. De az enyém már közkézen forog. Minden utcaszegleten
140      12|             jámbor piktor vagyok; azt már tudják, hogy Telepi. Károly
141      12|          bokrok között.~– Ejnye! Csak már a szalonnát s kenyeret ne
142      12|      eszményképemben e három év alatt már a harmadik remeke a teremtésnek
143      12|              gondoltam, hogy kegyetek már azóta Gyuricza Péterestül
144      12|          pénzt. Pedig hát voltaképpen már akkor nem volt több három
145      12|         hibája. A pesti XII pont közé már a hídvám eltörlését is felvehette
146      12|        enyimen is.~Azután folytatá:~– Már most innen gyalog hazáig.
147      12|        Ezalatt észre sem vettem, hogy már egész közel jutottam a gulyástanyához. –
148      12|               elbolondítani? – Hát ha már nem elégszik meg a maga
149      12|               nyers kukoricát kaptak. Már ez mégsem lehetség. Hát
150      12|            most is foltozatlan. Aztán már hozzá vagyok szokva ahhoz,
151      12|          ahhoz, hogy „te Jutka!” – Ez már úgy tudja a kötelességét,
152      12|             tette.)~– Hát hiszen most már én is kacagok ezen nagyot,
153      12|        gavalléros!”~(– Ne nevettessen már, mert nem tudok rajzolni –
154      12|              régi topánka. Minek volt már ez a nagy szeleskedés! Édes
155      12|                Grófnékat is láttam én már, akiknek az ura kikapó volt. –
156      12|                Hiszen a csokoládéskók már csak a legjobb étel a világon,
157      12|             vakációt. Összebeszéltünk már. Azt hazudjuk, hogy a nagyságos
158      12|         mindaz csak truccból történt. Már hogy is merné ilyen csivasz
159      12| gyönyörűségesen.~– Válóperünk is foly már.~– No, afelül meg már éppen
160      12|            foly már.~– No, afelül meg már éppen ne fájjon a feje a
161      12|               asszonynak. Visszavonta már az instantiáját a nagyságos
162      12|               nem kell megfizetni; de már most meg új adósságot nem
163      12|               A’ bizony.~Most kezdett már előttem világosodni. Ez
164      12|              a nagy szobába.~A gulyás már akkor egész parádéba tette
165      12|                  Nagyságos asszonyom. Már ennek meg kell lenni. Énnekem
166      12|             bírtam visszatartani.)~De már erre bennem is felforrt
167      12|             magamhoz téregetni, mikor már künn voltam a mezőn s a
168      12|               taszított bele. Nem tud már az ördög semmit. Nem állja
169      12|               a várost. Jó lett volna már egy darab kenyér is, amilyent
170      12|               égni!~Én elkezdtem most már futni. Elfeledtem, hogy
171      12|           magasabbra gomolygott. Most már nem volt fekete, hanem veres;
172      12|    szerteszéjjel. Egy egész utca állt már lángban, amint a városba
173      12|             az anyám házához elértem, már akkor az is egészen lángokban
174      12|            Mária, a Szent András ég!” Már az egyik tornya annak a
175      12|         templomot sietett megmenteni. Már késő volt! A második torony
176      12|          szigeti dobogóhídhoz értünk, már nem lehetett a megtorlott
177      12|           egész Duna-sor lángban állt már, s a szigetre vezető hídon
178      12|           csendben bevonulni a várba. Már Tatán voltak. A polgárok
179      12|              köd nem a tájékon feküdt már, hanem az én szememen.)~
180      12|              templomtorony mind égett már, ez az egy még megvolt.
181      13|            tizenhárom. Nap nem sütött már, de az egész égboltozat
182      13|               mire idáig jutott, hogy már látták az ellenséges katonákat
183      13|           kiabálták hozzá, hogy „most már a várból fogják bombáztatni
184      13|               topánkák mind ki voltak már szakadva a lábamon, s tele
185      13|          szinte elgázoltak, s énnekem már annyi akaraterőm sem volt,
186      13|        köpönyegét. Idekinn hideg volt már, és szél fújt.~Még egyébre
187      13|        pálinka volt. Mikor nem tudtam már tovább inni, szétnéztem;
188      13|           felém.~– Elmondtam mindent, már most ítéljen ön el. Nem
189      13|   Csendesüljön le. Azok a fegyveresek már itt jönnek felénk.~Nem voltak
190      13|       fenekestől felfordult. Nem volt már etikett. Nagyúri családok
191      13|               német! Nekem hírem volt már, mint rakétás táncosnőnek.~(
192      13|             visszahozza? Egy hírnököt már elküldtek, de az nem tudott
193      13|              mind elkártyázta.~– „Hát már ezt kegyed hogy találta
194      13|              van nekem ebben. Ismerem már ezeket a hippokratészi ábrázatokat.
195      13|              önnek sem mondom meg. Én már régen főzöm ezt a tervet.
196      13|          küldött válasszal.”~(Én most már bámulni kezdtem ezt a nőt.)~–
197      13|             legelső faluban, Ógyallán már ott találtuk az osztrák
198      13|             Bandára különben sem volt már szükségem, a Tisza négy
199      13|              négy óra járásnyira volt már.~– A tisztektől hallottam,
200      13|              hozta a farkasokat. Most már új stratagémához fogtak.~
201      13|               én cigányaim azt hitték már, hogy megmenekültünk.~– „
202      13|           körmeivel kaparta a pudvát. Már annyira kitágította a faodút,
203      13|       gerillákat elfogni; de mi akkor már túl leszünk a Tiszán. A
204      13|           Tisza jegén. A túlsó parton már a honvéd előörsök tanyáztak.
205      13|              Damjanich elé vittek.~Én már akkor nem voltam kénytelen
206      13|         Debrecenben, fiacskám, az ott már nem parancsol. Hát ti, komáromiak,
207      13|                 Egy óra múlva azonban már utánam küldött és magához
208      13|             együtt két szobájuk.~Most már nyájas volt hozzám a tábornok,
209      13|           mindent kivallhatott, engem már ebben az alakban felismernek,
210      13|         bejuthatás anélkül is meg van már nehezítve azáltal, hogy
211      13|               kurtábbra rágta.~– „No, már azt látom, hogy a titoktartást
212      13|         megint átcserélheti. Mert azt már tudják, hogy kémiai tintával
213      13|          vígan folytatá:~– Visszafelé már egész úri módon folyt az
214      13|                s abból megtudta, hogy már csak három napi haladék
215      13|               a vagyonunkat. A házunk már elégett, ha még a pénzünket
216      13|             kormánybiztosnak, hogy ha már valami megjutalmazásra gondolnak,
217      13|              önt bízom meg«”.~Kezdtem már érteni a dolgot.~– „Eszerint
218      13|            kapott, Guyon Richárdot. Ő már értesítve volt erről. Én
219      13|          katonai körökkel érintkezve, már láttam előre, ami be fog
220      13|            elmondom. Az orosz seregek már benn voltak az országban.
221      13|          országban. A spekuláns fajta már vette észre, hogy a nemzet
222      13|          debreceni expedíció, melyből már egész hősköltemény támadt,
223      13|              barátomnak, hogy kijöhet már az odújából?~– Jó helyen
224      14|          havazás.~– Talán elő lehetne már idézni a barátunkat a rejtekéből?~–
225      14|        előkerül.~– Valóban alig tudok már rajzolni, oly sötét lesz
226      14|             minden szava!~Hiszen most már, évek után, én is azt mondom,
227      14|         Kacagott rajtam. „Vergődhetel már!”~A fejem tetejétől a sarkamig
228      14|               egymást. A hó elkezdett már szállingózni. Megindultam
229      14|     rábukkantam a hársas forrásra.~Ez már jó kalauz. A patak ott folyik
230      14|                A hó egészen betakarta már a mezőt, melyet a hársas
231      14|           aztán a feleség!”~Node most már semmi baj, csakhogy ismét
232      14|           együtt?~A nőmnek holnapután már vissza kellett térni. A
233      14|       négynapi szabadságidőt. Ötödnap már játszani kell.~Majd vége
234      14|           Tehát az olajág két levelét már meghozta az én „galambom”: „
235      14|          visszajön értem. Mert afelől már biztosítva vagyok, hogy
236      15|            célzó mozdulatot tett).~Én már vettem észre, hogy miért
237      15|                Huszonnégy esztendővel már hadnagy voltam. Krakkóban
238      15|               hogy „muszáj!” – No, ha már ezt a magyar szót is ismeri,
239      15|           viszonoztatik.~– Ohó! (Most már a kardmarkolathoz kapott.)~–
240      15|              az első nevét megmondom, már emlékezni fog. – Az „Erzsike”.~–
241      15|          elképzelni.~Hiszen láttam én már az ő arcát hasonló körülmények
242      15|          kellett rá felelnem.~– Hanem már most hadd mondjam én el,
243      15|      tenyérmozdulatával, hogy hagyjuk már ezt az emléket továbbfutni.~–
244      15|       csakugyan rendkívüli eset.~– Én már gúnyolódtam is vele – folytatá
245      15|              kérésem van önhöz.~– Azt már közölte velem a főhadnagy
246      15|             kér, nem vár semmit. – Ez már ki van próbálva. – Azt hallotta
247      15|           tisztelt főhadnagy úr –, én már sok mindenféle csodát láttam
248      15|             Én azután kértem, hogy ha már ennyire vagyunk a sincerisatióban,
249      15|   kálvinistává lesz.~– „Kálvi…?” – De már a szónak a végét… „nista”
250      15|               kifizettem volna, akkor már lovagias kötelessége lett
251      15|       áldozatot meghozni értem; akkor már nem léphetett volna vissza.~
252      15|         kapitulálni.~Gondoltam. Mikor már a kiéheztetett várőrség
253      15|            véve!~– Nagy tűz lehetett! Már az igaz.~– És mármost újra
254      15|            excellenciás mamától (most már tábornokné volt) a felmentvényt
255      15|             akkor is ott volt, amikor már megnősültem. S én nem mondhattam
256      15|         bátran viselte magát. Persze, már volt benne gyakorlata.~Hanem
257      15|          halálraítélt delikvensé, aki már csak a legmagasabb kegyelemben
258      15|             Lehetetlen.~A jó Klatopil már azt sem tudta, hogy melyik
259      15|         melyik a bal keze.~Hazatérett már aztán egy kocsin ültek –
260      16|            Vencel főhadnagy.~Nem volt már akkor Kálmán diákom. A „
261      16|         eresztettek volna. Nem! Mikor már azt hittem, hogy no, most
262      16|               hála Istennek, vége van már – vigasztalám én.~– Vége
263      16|          olyan kedves felesége van.~– Már az igaz, pajtáskám, hogy
264      16|    protocollumba kellett vennem.~– És már most esztendő és egy nap
265      16|            két csillag viselője.~– De már ez csakugyan főbe lőni való
266      16|               főbe lőni való állapot! Már megint praetereáltak! –
267      16|               megint praetereáltak! – Már ezt nem tűrhettem tovább.
268      16|       ezredeshez: „Uram, exellenz! Én már tizenkét éve szolgálok.
269      16|           csillagot.”~Az én barátomat már ez az ígéret is a hetedik
270      17|         fényes nappal is látható volt már.~Nagy okom van erre az üstökösre
271      17|              voltak a kalauzaim, akik már máskor is bejárták ezt a
272      17|                Furcsán kezdi!~– Talán már zsebedben az előléptetés?~–
273      17|       ismerünk minden körülményt!~(Ez már hallatlan! Hogy egy szépasszony
274      17|             Lirum-lárum! Ismerjük ezt már! Az Erzsike minden emberből
275      17|              lábamat átvetem a lovon, már hűtelenné fog lenni hozzám.
276      17|        rengeteg nagy szerencse ellen, már ennek az elhitelére nem
277      17|     dragonyosok, ulánusok; a huszárok már ott vannak. Ide jönnek helyettünk
278      17|              ha egy meglátott, holnap már tudja az egész színház!~
279      17|               ami közé el volt dugva.~Már a címen megismertem az írást.
280      17|            hogy vajon megszámláltam-e már, hogy hány lépés az ablaktul
281      18|              múlva kijött.~– Be lehet már menni.~Én beléptem abba
282      18|               Babot disznófüllel. Ezt már csak minden tisztelője tudja
283      18|             babért, nekem babot.~– De már akkor itt maradok.~– Klatopil
284      18|         hevében meg is sebesült.~(No, már ennél a szónál szentül számítottam
285      18|          számítottam, hogy majd mikor már jól kisírta, kikiabálta
286      18|      félvállról az asszony.~No, de ez már alligátori érzéketlenség!
287      18|        szegletét lefelé húzta.~Hát ez már micsoda?~Mikor egy főhadnagynénak
288      18|            Talán egy harmadikért, aki már elébb jött? Mikor kijött
289      18|                  Kegyedet nem érdekli már a férjének sem jó, sem rossz
290      18|      visszaemlékezzék sokáig.~(No, ez már kellemesen biztató nyilatkozat!
291      18|               volna az arckifejezést?~Már azt kezdtem hinni, hogy
292      18|             helyzetről komolyan. – Ön már most megérti ugyebár, hogy
293      18|             azon rimánkodott, hogy ha már megcsalom, legalább ne tegyem
294      18|           tett a fenyegetése. – Utóbb már a barátnéim elől is eltagadtam
295      18|              a szakácsnő.~– Bevihetem már a madámnak a becsináltat?~–
296      18|      levesestálat.~– Hahaha! Tudja ön már Ollendorf szerint, hogy „
297      18|           félbeszakít.)~– Most tudjuk már – mondám én –, hogy mi oka
298      18|          volna, ha én be nem fogadom. Már akkor egy krajcárnak sem
299      18|          terjesztve miránk is, s most már a hadnagy feleségének hétezer
300      18|       szorosabban fűzni magához. Most már nemcsak a biztosíték hiánya
301      18|            ezeket a soraimat olvasod, már megszűntem élni”.~Anna kíváncsi
302      18|           csak azt az egyet nem, hogy már van felesége. Ez természetesen
303      18|          legsikeresebb lett volna. De már akkor annyira szájáig ért
304      18|      felvilágosítva felőle, hogy azok már el is évültek, s én nem
305      18|         felszárítá a könnyeit.~– Most már tudja ön, hogy miért kérettem,
306      18|             cím; de a „szalmaasszony” már nem az. Kegyed költözzék
307      18|  Megnyugtatott, hogy semmi baja sincs már, elhagyhatja az ágyat.~Erzsike
308      18|    vértolulásaid vannak.~– Voltak, de már kigyógyultam belőlük.~–
309      19|          bigámia nyilvánossá lett; de már a megholt férjet nem lehetett
310      19|               sorsa felől.~Volt tehát már saját háza, tisztességes
311      19|          Erzsike jövendője felől. Aki már annyi keserves tanulságot
312      19|           rabok!~Nekem pedig sok volt már ez a jóból.~Ha egyik tisztelőm
313      19|      árestánsnak ma szobafogsága van. Már arra gondoltam, hogy pofon
314      19|            Kegyed még olyan fiatal!~– Már jól túl vagyok a harmincon.~–
315      19|                én igen sokat tanultam már latinul, amióta vele ismeretségben
316      19|          templomba járó vagyok.~– Azt már csak negyedrészben tudom.~–
317      19|             hanem a temetéseken is.~– Már temetésekre is méltóztatik
318      19|           megbízik”. – A többit aztán már tudja ön.~– Hogyne tudnám.
319      19|               a második, az ötödiknél már csak önök ketten tartották
320      19|               az mosolyog, aki talált már valami ürügyet, aminél fogva
321      19|          Meglátva az ablakon át, hogy már nem vagyok egyedül, bátorságot
322      19|               nézett. – „Jézus Mária! Már hat óra! Nekem a főbíróné
323      19|     szépasszonynak nem árt. Megmondta már Krisztus: – „Bocsássatok
324      19|             bánom, verjen meg.~(– Ezt már a parasztasszonyoktól tanulta
325      20|      felolvaszták a neheztelés jegét! Már ekkor hat esztendeje múlt,
326      20|              az ajtón keresztül; most már az áhítat vonz oda. Ah,
327      20|               előttem. Mikor hazajön, már künn a folyosón hallom a
328      20|         komoly szer. Ugye az?~– Az.~– Már el is készíttettem, itt
329      20|           Csak sírni tudnék, de nincs már könnyem. Itt van ez a recept.
330      20|             jó volt, amit ön mondott! Már tudok sírni ismét. Nem fáj
331      20|               neki is, nekem is!~Most már tudtam, hogy miért pirult
332      20|   szerencsétlen asszony!”~Későn volt. Már kinn volt a kapun.~Eltűnt
333      21|             maradtam.~Alig találkozom már egy-egy magamhoz hasonló
334      21|           megálltam.~Olyan fehér volt már a haja, mint az őszi ökörnyál,
335      21|             Szegény kis Erzsike! Most már én is feloldhatlak vétkednek