Fezejet

 1       2|         hogy „csókolom a kezét nagysám”, azt mondta, hogy „infamer
 2      13|   nevemen szólított:~– Elsbeth nagysám! Hogy jön ide? Az Istenért!
 3      13|         Jól tette. – Üljön fel nagysám, ide az én szekeremre; majd
 4      13| elemózsiás tarisznyám, Elsbeth nagysám. Ma bizonyosan nem vacsorált;
 5      13|       Hogy érzi magát, Elsbeth nagysám? Ez itt az én kis szobácskám.”~
 6      13|       fogva vagyok én „Elsbeth nagysám”.~Ezzel Erzsike odalépett
 7      13|         hogy most kegyeskedjék nagysám besétálni ide a mellékszobába;
 8      15|         Hát, tudja, édes Erzsi nagysám – igen tisztelt főhadnagy
 9      15| Teljesen meggyőződtem. Erzsike nagysám úgy tud kapacitálni, hogy
10      19|      fogva megretirálhasson.~– Nagysám! Vigasztalhatatlan vagyok! (