Fezejet

 1       3|      leírom azt a képet, ami a lelkem előtt áll.~És Erzsike, várakozásom
 2       4| estélyére; de én ezúttal az én lelkem Marcimnak a látogatására
 3       8| kisütni a lángost, mert azt a „lelkem” nagyon szereti); végre
 4      12|       Csak térjen haza szépen, lelkem, nagyságos asszonykám, a
 5      12|      hogy miért sírok.~– „Jaj, lelkem, nagyságos asszonyom, eltagadjuk
 6      14|     hol bolyong titokban az én lelkem, messze a távolban; egy
 7      14|       is hazatalálok.~Vádolt a lelkem, hogy annyi időt eltöltöttem
 8      14|     tájék; olyan szomorú az én lelkem.~Mint valami reménycsillag
 9      20|       legalább megkönnyebbül a lelkem vele, hogy elmondtam. –
10      20|     tanácsol ön? Mit tegyek? A lelkem kényszerít rá.~– Kedves