Fezejet

 1       2|  bizalmasan közlé velem, hogy őt kinek hívják:~– „Kokócska! Kedves
 2      11| példálózni, hogy „nem is tudjuk, kinek tiszteljük”.~A házigazdám
 3      13|        embert.~Azt sem kérdezte, kinek hínak. Kezet szorítottunk,
 4      13|        pár sort egy tábornokhoz, kinek olyan német neve van, ami
 5      13|      vagyok felőle.”~– „Hol van? Kinek hívják?”~– „Azt magamnak
 6      13|         követség láttamozásával. Kinek a nevére?”~– „Az asszonyságéra.”~– „
 7      13|         kell mondani önnek, hogy kinek hívják az asszonyságot.”~
 8      14|      innen – mondám csendesen.~– Kinek?~– Annak, aki szavát adta
 9      15|         és beszéljünk számokban; kinek mennyivel tartozik?~Csinos
10      20|       vele. De ki old fel engem? Kinek mondjam én el azt, ami belül