Fezejet

 1       1|           jószívű ember volt; nem engedte a maga protegéit háttérbe
 2       2|           is átfogta az ujjamat s engedte magát az asztalról felemeltetni. –
 3       8|   szerencsésen magához tért s fel engedte magát szedni a földről!
 4       8| feleségedet.”~Itten elhallgatott.~Engedte, hogy találjam ki magamtól
 5       8|    helypénzszedő biztos is. El is engedte a helypénzt, mivel hogy „
 6       8|       feküdt az asztalomon, s nem engedte.~Legjobb elmenni hazulról.
 7      12|         odaalant?~Igazat adott, s engedte, hogy meggyújtsam a targallyrakást,
 8      13|            ahogy fulladozó hangom engedte: – „Anyám, édes jó anyám!
 9      13|          neki verekedni. – Dehogy engedte volna el magának azt az
10      15|         de azt a világért meg nem engedte, ő hozott magának egyet,