Fezejet

 1       4| ketten is elférnénk. – Én nem bánom.~Aztán mikor eltávoztam (
 2      12|         Hát tégy akármit, nem bánom. És terád bízom.~– Jól van,
 3      12|      dobhat ki a házából. Nem bánom, büntessen meg, megalázom,
 4      13|    hely a kocsis mellett. Nem bánom, vigyenek akárhová”. Erre
 5      15|      se nem kérdeztem, se nem bánom, akárhogy van az ő dolga.~–
 6      15|    szép asszonynak!~– Hát nem bánom. Vegyük egész komolyan a
 7      15| legközelebbi vőlegényénél nem bánom, ha mahomedánus lesz is.~–
 8      19|      megszegem a hűséget, nem bánom, verjen meg.~(– Ezt már
 9      19|       jósláshoz is értek. Nem bánom, ha kegyed a jövendőbeli
10      20|    életben vagyok. Azután nem bánom mondja el, hirdesse ki.