Fezejet

  1       1|              másik kettő úgyis vigyáz. S aztán mind a három egyenkint el
  2       1| tekintetváltásból, egy kézszorításból, s aztán „szétszólják” őket.~A nagynéne
  3       1|                nem lehetett gondjuk.~Így aztán az Erzsike tehette azt,
  4       1|                  kezembe adta a kezét, s aztán „eins, zwei”.~Az akkori
  5       1|                egymásnak feszíték. Akkor aztán a test felső része egyszerre
  6       1|               kétségbeesett állapotomon. Aztán megkönyörült rajtam.~– Várjon
  7       2|       előtáncosnak”.~Háládatlan haza!~És aztán ki volt, aki miatt engem
  8       2|        tíz-tizenkét taktust eljátszik, s aztán öt percig abbahagyja. Ez
  9       2|                  keringeni, amíg egyszer aztán a zene abbamaradt, s ők
 10       2|           elfogyott a lábuk alól a nóta. Aztán úgy kellett nekik szégyenszemre
 11       2|                kell nekik!~Nem is néztem aztán, hogy táncolnak; leültem
 12       2|                tens úrnak. Várják.~Amint aztán beléptem, egyszerre világos
 13       2|                maga kezét is megharapja, aztán majd nem tud festeni.~Az
 14       2|                  orrára támaszkodott: én aztán a mutatóujjammal megvakargattam
 15       2|              szárnyaival repesett.~Akkor aztán ezt a második mondást kockáztattam:~– „
 16       2|           Kokócska! Kedves Kokócska!”~Én aztán az ujjamra szedett Kokócskát
 17       2|             sokan körülkönyökölhessék, s aztán dirigálhassanak, hogy ezt
 18       2|                    Ne mozogjon annyit! – Aztán mennyi medvecukrot felfestett
 19       2|                  cigánygyerek leszek.~Én aztán megbiztattam, hogy az csak
 20       2|           megtekinteni a képet.~Most már aztán apróra tanulmányoztam az
 21       2|                 ment keresztül.) – Hanem aztán, ami ecsettel visszaadhatatlan:
 22       2|                  Csúfolódni látszott.~Én aztán (ezt nevezem igazán „corriger
 23       2|              amilyennek akkor láttam – s aztán annak további változatait,
 24       3|                  lenni.~– Ezt nem értem. Aztán minek tölti ön azzal az
 25       3|                  a könyvét maga adta ki, aztán faluról falura járt vele,
 26       3|                 fog tiszteletdíjt.~Ezért aztán a szemem közé nevetett.~
 27       3|           mindjárt elpityeredem rajta, s aztán vörös lesz az orrom.~Tovább
 28       3|              vörös lesz az orrom.~Tovább aztán nem folytattam ezt a témát.~
 29       3|                  nevezetes férfiú!~Ekkor aztán a társalkodónő vállalkozott
 30       3|                 van itt az „oiseau” ?~Én aztán megmagyaráztam neki, hogy
 31       3|                 elfutott eszméket; akkor aztán beveszem magamat a mi kertünk
 32       3|                mintha az ember álmodnék, aztán ráparancsolhatna, hogy szépet
 33       3|                      jelenté az inas.~Én aztán vettem a kalapomat. Ki nem
 34       3|               egy másik tafota fehérrel, aztán egy harmadik, paszomántos
 35       3|                  ember a kezébe fogja, s aztán megy magától a papiroson.~–
 36       3|               magától a papiroson.~– Hát aztán nem néz semmi könyvbe?~–
 37       3|             Attól függ, hogy kié leszek?~Aztán megint dévajul felkacagott.~–
 38       4|                meg.~Persze, hogy az volt aztán az első kérdés, hogy mi
 39       4|            tejfeles tormát, a kritikust, aztán meg a muzsikát.~(Sohasem
 40       4|                 akkor elkezd dalolni; én aztán fellovalom a Tónit: „Kelj
 41       4|                meg azt az embert!” Akkor aztán elkezd hegedülni, borzasztóképpen
 42       4|           Egészen rábíztam a sorsomat.~– Aztán csak iparkodjál minél hamarább
 43       4|                  sietek hozzátok.~– Most aztán készülj velem jönni. Holnap
 44       4|            tagjai is beleszóltak.~Petőfi aztán nagy nyugodtan elbeszélte,
 45       4|               elférnénk. – Én nem bánom.~Aztán mikor eltávoztam (hazahívattak,
 46       5|                vetődtében, Tompa Mihály, aztán Irinyi József, a „Külföld”
 47       5|             lehetett dolgoznom. – Ősszel aztán Szigligetiék bejöttek, a
 48       5|       szakavatott ismertetéseket közölt. Aztán elegáns szállást tartott;
 49       5|  megmagyarosított nevű indigena.~Az volt aztán a hadjárat! Mintha sejtette
 50       5|                 von Gemeinheiten!”~Ezért aztán Vahot Imrének, mint szerkesztőnek,
 51       5|                  ellőhetném a lábadat, s aztán én csúfolhatnálak, hogy
 52       5|              Hanem ezekkel a párbajokkal aztán vége volt az egész hadjáratnak.
 53       5|                fogtak, kibékültek.~Ennek aztán az lett a következése, hogy
 54       5|                 ígérnek, de nem adnak, s aztán nagyon magasra tartják a
 55       5|              érzés, költészet; rajongás! Aztán magam is ott voltam. És
 56       6|                  Orvosi hitelemre!~Ebben aztán meg kellett nyugodniok a
 57       6|                 egy golyót, meg kivette, aztán bekötötte a sebet s a sértett
 58       6|           kerülgették egymást.~Egyszerre aztán csak odaütött a fejemre
 59       6|                bamba meglepetésnek.~Muki aztán magyarázatul megfogá Erzsikének
 60       6|                 a visszavonulásra.~Ekkor aztán én is megtaláltam az okosabbik
 61       6|               gratulálok hozzá.~Már most aztán csak azért is ott maradtam.
 62       6|                kitoljon a terembe. Mikor aztán látta, hogy ellenállok,
 63       6|               karjával. Én is átöleltem. Aztán elkezdtünk dulakodni. Biz
 64       6|                  ablakzsámolyra. Egyszer aztán én nekiveselkedtem s úgy
 65       6|               felett lamentált. Erzsikét aztán megvigasztaltam, hogy majd
 66       6|             sohase is lett volna meg. Én aztán biztosítám őket, hogy ki
 67       7|              Petőfitől tanult angolul, s aztán ebéd fölött (amit a „Sas”-
 68       7|                rozsda rágja le kezéről?”~Aztán átvitt a maga szobájába.
 69       7|            magamon a Dejanira-köntöst, s aztán kiszaladni a nép közé, hogy
 70       8|          arcképemmel levén elfoglalva; s aztán, hogy az alkalmatlankodó
 71       8|           négyszer öltöztem át. Ötödször aztán hímzett pongyolába, mikor
 72       8|                áll fenn közöttünk. Akkor aztán mindenáron azt követelte
 73       8|               hogy ő lövi magát főbe. Én aztán odahoztam a mosdótálat;
 74       8|              mint a mosdatott gyerek, de aztán szerencsésen magához tért
 75       8|                  Felém sem jött. Egyszer aztán, mikor a nagy fájdalomtól
 76       8|                 kiugrom az ablakon. Erre aztán nagynehezen elvonszolták
 77       8|                kis emberi érzés. – Akkor aztán következett egy kis neheztelő
 78       8|                  négy skart volt ellene. Aztán meg ötödik vételre csináltak
 79       8|                  tudtam kivenni.~Egyszer aztán csak azt kérdezte tőlem:~–
 80       8|                  az őszinte leleplezést. Aztán meg Párizsba is készültünk
 81       8|                     No, de meg is kaptam aztán a jutalmamat érte.~– A Muki
 82       8|            hájtól fényes tekercsekben, s aztán az a napba néző tekintet,
 83       8|                  árokparton a tarlóra, s aztán nekiindultam gyalog a pusztának,
 84       8|               hagymás levet habartam rá, aztán beletöltöttem a mázos fazékba,
 85       8|                  e nagyon elsózva. Akkor aztán bekötöttem a fazekat a szakajtókendőbe,
 86       8|             bőrödet a karikással!” Mikor aztán odaértem eléje, a kendőt
 87       8|                egész büszkeséggel mondá.~Aztán elkezdett valódi rajongással
 88       8|          tűzhelyhez rágyújtani a pipára. Aztán fenékig üríti az „írós”
 89       8|               csak vasárnaponként járja. Aztán azt kérdi, hogy: „van-e
 90       8|             Felét maga üríti ki a gazda, aztán odaadja az asszonynak: „
 91       8|              nehogy megrontsa az urát.~S aztán nem sokat vesződnek a csillagvizsgálással,
 92       8|             trónusa. A habzó friss tejet aztán köcsögökbe önti, a szolgálóval
 93       8|             leterített bundán. Ebéd után aztán a nagy vadkörtefa árnyékában
 94       8|                 Nehéz a várakozás”. Amíg aztán a malacok hazajönnek nagy
 95       8|              pofon nem felejtettem; erre aztán a Gyuricza Péter is vérszemet
 96       8|                 egy tacskókutyát!~Másnap aztán már erősebb rendszabályokhoz
 97       8|             ellenállnak, lövetni fog. Én aztán odaugrottam a Péter elé
 98       8|             szorongató pandúroknak. Azok aztán futottak hatan hétfelé;
 99       8|                azért sem szöktünk!~– Hát aztán mi lett a vége?~– Nagyon
100       8|                árva fejünkről. Ittunk is aztán nagyot az egészségére.~Erre
101       8|           szépséges kiegyeztetést, akkor aztán, ha nem sikerül, kimondja,
102       8|                csinálnom cigánymeggyből, aztán tollat faragnom bicsakkal.
103       8|                  rajtam. A városhoz érve aztán rendbe hoztam a ruháimat,
104       8|         salugádereket, fényes nappal. Én aztán a vaj árából bevásároltam
105       8|                 már bíró elé kéne menni; aztán meg az anyámasszonyt is
106       8|             tanítják az iskolában.~Ekkor aztán komoly hangon beszélt. Elmondta,
107       8|                  Majd én segítek – mondá aztán naiv enyelgéssel, s odaállt
108       8|           principálisaimhoz írt levelet.~Aztán felszárítottam itatóspapírral.
109       8|               azt nekem a kisujjam.~Erre aztán elnevette magát, s eltolta
110       8|                 legjobbat írta rólam.~Én aztán összehajtottam a levelet,
111       8|                 eltitkolt könnycseppről.~Aztán nagyot sóhajtott.~– Eh!
112       8|         fogadalom az aszkétai életre.~És aztán „vagyok én is Gyuricza Péter!”~
113       9|               tettünk, azt helyeselje, s aztán velünk együtt jöjjön a városházára,
114       9|                 zöld asztalra állt fel s aztán ott is maradt, úgy, hogy
115       9|                 a tizenkét pontot. Ezzel aztán a lavina magával ragadta
116       9|               öreg Táncsics Mihályt. Azt aztán diadallal hoztuk haza nyitott
117       9|               elhalljukozta magát.~Mikor aztán szóhoz juthattam, ilyenforma
118       9|                szabad szellem lángol!~Ez aztán fordított a dolgon.~A háromszínű
119       9|        fegyverezve a lázadó ezred, akkor aztán hazatérhetett a vőlegény,
120       9|                 azok nagyon szerettek.~S aztán neki a kietlen világnak!
121       9|             elhagyni boldog tanyánkat; s aztán folytattuk a nászutat új,
122       9|         betértünk.~A zűrzavaros hadjárat aztán elszakasztott bennünket
123      10|            kocsisnak volt öltözve.~Mikor aztán a nádasok világába értünk,
124      10|                 nem tanulta. Így történt aztán, hogy amint egy helységbe
125      10|                 csodára megmaradt. Ekkor aztán a kidűlt ló helyébe a lógóst
126      10|             társánál. Ezzel a készséggel aztán senki sem nézett bennünket
127      10|         bennünket többé „uraságnak”.~Még aztán Miskolcon is keresztül kellett
128      10|                   azokat kibékíti. Hanem aztán, mikor arról van szó, hogy „
129      10|              örökségemet megkapom; akkor aztán megveszünk itt a Bükk mélyében
130      10|                minden gyönyöréért.~Akkor aztán ott maradtam egy rengeteg
131      10|           tájképekkel egy egész albumot. Aztán meg azt a pusztai utazást
132      10|       feleségemnek. Csányi Béni felesége aztán szépen kért, hogy az ő öregét
133      11|               játszani az új színházban, aztán meg Kassán. A Bálványosi
134      11|                Don Caesar de Bazan. Most aztán, hogy ferdére ment a dolog,
135      11|              kvaterkázni.~E szótól fogva aztán nagyon ordináré módon distraháltak
136      11|              fejedelmi lakomát csapni, s aztán kiülve a szédületes szikla
137      11|               gyilkoló késnek az élét. S aztán tele volt optimizmussal.
138      11|                  jön az amnesztia.~Hanem aztán, mikor egyedül maradtunk,
139      11|                  fölébredtünk belőle!~Én aztán az eddig festett képeimet
140      12|                  mintha aludnám.~Egyszer aztán, mintha álmodnám, egy dal
141      12|                  ketten is vannak.~Amint aztán egyre feljebb hágott az
142      12|              ahol a madár sem jár?~Ekkor aztán nála is örömre változott
143      12|                  fel a szót.~– No efelől aztán én állok jót. Majd én ott
144      12|                 hétre való; tombolhatnak aztán körülöttem!~Minden kifordított
145      12|              szökés innen e kőszálról, s aztán egy kéjes repülés, melynek
146      12|                  csinálj itt tüzet!~Erre aztán Erzsike támadt őrá:~– De
147      12|                 bújtasd el magadat.~Most aztán Erzsike szólt közbe:~– De
148      12|            Erzsike szólt közbe:~– De hát aztán énvelem mi lesz? Én nem
149      12|             zsémbelt az Erzsike – de hát aztán? Ha maga ott marad az odúban,
150      12|            invázió továbbvonult, s akkor aztán visszajöhetsz Elsbeth nagysámhoz.
151      12|                Elsbeth nagysámhoz. Akkor aztán – áldásom reátok! – Megyünk,
152      12|                 Ebben megnyugodott.~– De aztán el ne áruljatok! – dörmögé,
153      12|               titkot semmi hatalom.~Erre aztán ő szépen négykézláb elmászott
154      12|                   paprikát hintettem rá.~Aztán meg még valamit. Egy gerezd
155      12|           egymással – egyenesen. Egyszer aztán mégiscsak megrestelltem
156      12|                sajttal és túróval.~Ekkor aztán megkapta mind a két kezével
157      12|              sajnáltam. Kénytelen voltam aztán ebben a szorult helyzetben
158      12|            kellett volna térnem, s onnan aztán ki a külső sánckapun. Egy
159      12|            ellenek, ki lesz ottan? – Hát aztán a kemencét ki tapasztja
160      12|             egerek, most is foltozatlan. Aztán már hozzá vagyok szokva
161      12|               Erzsike tovább mesélt:~Még aztán a Péter patriárkális tanácsokkal
162      12|                  az a nevetnivaló.~Ekkor aztán az asszony is elkezdett
163      12|             magamról, ott előttük.~Ekkor aztán a másik asszony elszégyenlette
164      12|               otthagyott úri ruháimat, s aztán segített átöltözködnöm.
165      12|                  az ember fiaival. Dehát aztán valósággal érdemes két ilyen
166      12|                 sem hallották! – Egyszer aztán odajött egy plégalléros,
167      12|                   el ne maradjak tőle, s aztán úgy vonszolt magával az
168      13|                leányt, nem vesszük fel!” Aztán meg a vámszedőnek mondá,
169      13|      túljutottunk, ki az országútra. Ott aztán ismét elkezdtem lelkendezve
170      13|                 az ujjaimat a lőcsről, s aztán nagyot taszított rajtam,
171      13|                egy útszéli jegenyének, s aztán néztem az előttem végigvonuló
172      13|                 a paradicsomba vinnének. Aztán rám dobta a köpönyegét.
173      13|                 jól fog nagysámnak esni. Aztán ne féljen semmit. Ott áll
174      13|                lenyelt falatokért.~Mikor aztán jóllaktam, ahogy még sohasem,
175      13|         Érsekújvárig meg sem álltok, ott aztán muzsikálhattok.” Mi kezét-lábát
176      13|                  borítsa a tenyereit. Én aztán kimentettem:~– Ezek a csókok
177      13|             kálvinista; mert nem böjtöl.~Aztán figyelmessé tett, hogy amott
178      13|                 feltoltak a cigányok, ők aztán hirtelen utánam kapaszkodtak.~
179      13|         teleszórja a szemét hóval.~Mikor aztán kitanulták a farkasok, hogy
180      13|                 bennünket elevenen.~Erre aztán abbahagyták a muzsikálást.~
181      13|               félre van hajolva, s akkor aztán messziről nekiiramodva,
182      13|                kudarcot vallott.~Egyszer aztán abbahagyták, s odaültek
183      13|               kellett kiállanom!~Egyszer aztán megint elkezdett valami
184      13|                  lecsüggesztett fejét, s aztán folytatá a történetét:~–
185      13|                általam felbérelve. Ebből aztán rájöhettek, hogy én csak
186      13|              golyó nem érte a futókat, s aztán beérték a győzedelmükkel.~
187      13|            gulyáshússal jól tartottak, s aztán bundából ágyat csináltak
188      13|                 vissza nem térnek, akkor aztán jönnek regementestől a gerillákat
189      13|             szénásszekereit elfogdosni s aztán hírt hozni a csapatok mozdulatairól.~
190      13|               adok neked ajánlólevelet.”~Aztán írt nekem egy pár sort egy
191      13|             hadszervezésünknek.)~– Akkor aztán kaptam a tábornok rendeletéből
192      13|              barátom – mondá Erzsike, és aztán folytatá az elbeszélését.~– „
193      13|                 hogy férfi vagyok.~Ekkor aztán elbeszéltette velem, hogyan
194      13|                 újra szemük elé kerülök. Aztán meg semmi elfogadható ok
195      13|         reagenssel az írást előtüntetni, aztán meg lehetnek a cipősaroknak
196      13|               kértem papírt és irónt. És aztán lassan, gondolkozva leírtam
197      13|              segélyével lehüvelyeztem, s aztán megint visszaadtam az ákombákomot.~–
198      13|            keresi a felbőszült néptömeg. Aztán egyenesen áttértem az idejövetelem
199      13|               szolgáltassák ki nekem. Én aztán majd a mamával eligazítom
200      13|          pénzeket reklamálhatom, s akkor aztán „egy percig se késsél, édes
201      13|            muzsikáltatott magának. Mikor aztán a betanult sürgönyt a titkosírás
202      13|            egymásra panaszunk.~– Mármost aztán siessünk a várba, mert énnekem
203      13|                  volt nevethetném. Mikor aztán megérkeztek a gerillák,
204      13|       beszélgetni más fiatal tisztekkel.~Aztán nemsokára elhagytam a lakomatermet.~
205      13|                 mindent elmondok.”~Mikor aztán magunkra maradtunk, bezárt
206      13|                mamája megmentett pénzei. Aztán el innen gyorsan! Vissza
207      13|        játszhatok többet”. – Hanem azért aztán, ha vége volt egy ütközetnek,
208      13|              kapott árt, magyar bankóban aztán beküldé a Komárom városi
209      13|           szalmaszálat meggyújtottunk, s aztán körben ülve kézről-kézre
210      13|           letettem, van még a világon. – Aztán meg a Rengetegi Tihamér.
211      13|             sincs rajta kívül a világon. Aztán különben olyan mulatságos,
212      14|           tekintettel nézett a szemembe.~Aztán egyet vont a vállán, leheveredett
213      14|     méregnyilakat lövöldözött felém) hát aztán mi lesz önből akkor, ha
214      14|                 bajuszát és szakállát, s aztán nem beszélni útközben más
215      14|                  folyamodnék. Ha egyszer aztán elfoglalja ön a helyét a
216      14|                 nejének?~– Igen!~– S hát aztán, ha fölkeresi?~– Akkor szabadulást
217      14|                látja az egyik alakot is, aztán meg a másikat is.~A jó házigazdám,
218      14|        szakállába: „ez ám az asszony; ez aztán a feleség!”~Node most már
219      14|      kínszenvedés volna rám nézve.~Akkor aztán azt kérdezte tőlem~– Hát
220      15|       katonatisztekkel.~– Hadd lássam.~– Aztán csak tessék nekem kiáltani –
221      15|                  hozott magának egyet, s aztán mégegyszer engedelmet kért,
222      15|              mondatomhoz.~– Természetes.~Aztán elhallgatott, a kemény kravátliját
223      15|                     Igen szívesen.~Akkor aztán kezet fogott velem mind
224      15|           vitézem magyarázott? – kérdezé aztán Erzsike, amint az első feszélyt
225      15|              tudtam, hogy mi az. Egyszer aztán, mikor szájáig ért a víz,
226      15|               összeíró óriáskígyó.)~Ezen aztán mind a hárman nevettünk.
227      15|             Klatopilnak is van fizetése; aztán ő, mint lovassági tiszt,
228      15|               önnek, hogy nem igaz.~Erre aztán Erzsike veté magát közbe.
229      15|               félnie a kozákoktól. Amint aztán az oroszok megszállták Budapestet,
230      15|              családi viszonyaival. Mikor aztán a menyasszony teljes menyegzői
231      15|                  félrekapni; míg egyszer aztán felhangzik a szabadító vezényszó: „
232      15|                 bal keze.~Hazatérett már aztán egy kocsin ültek – a boldog
233      15|                  Fel volt terítve.~Mikor aztán a boldog férj felhozta a
234      15|  könnyhullatásokban adózzék.~A két hölgy aztán két oldalt fogva, elkezdte
235      15|                nagy fájdalmára. Utoljára aztán haragba jött az őrnagy: – „
236      15|           magukat. A barátom is.~S ezzel aztán vége lett a scenának. Asztalhoz
237      16|               egy hónap múlva nyugotnak, aztán fel északnak, előre-hátra,
238      16|                  kelt Premyslbe, ahonnan aztán szerencsésen visszakerült,
239      16|                Gyémántszívű asszony!– És aztán még most is szeret. Dacára
240      16|          röpítettem volna az agyamba.~Én aztán igyekeztem őt megvigasztalni,
241      16|              mentem hozzájuk puncsra. Ha aztán összetalálkoztunk, találtam
242      16|               semmi avancement.”~Egyszer aztán én is meguntam a sok hazudozást,
243      16|                nekem sem tetszik, s amin aztán összeveszünk.~Hogy mindjárt
244      16|                is kiszedték a képeket. S aztán Prottman fél napig vallatott,
245      16|                 ezt „puccs”-nak olvassa. Aztán te neked magadnak is jobb
246      16|          Esztendeig csakugyan nem láttam aztán Kratopilt. Ezalatt az Erzsikéről
247      16|              csonttal rágom a csontot! – Aztán, hogy magához tért a nevetésből,
248      17|           fagunyhót a komáromi szigeten, aztán meg a látogatást az udvarszobában –
249      17|                levelét megsemmisítsem, s aztán magam tudassam a nejével
250      17|                 cseléd ott állt.~Egyszer aztán megsokallta a várást, s
251      17|              eljöhetne hozzám ebédre”. – Aztán „csak magunk leszünk!” –
252      17|                 hetediken, a jour fixen, aztán parádézik a vendégek előtt.~
253      18|                 tudja országszerte.~Erre aztán nagyon kevély lettem. Nemzetem
254      18|                   összeszorított száj! S aztán még tokát csinál hozzá!
255      18|                beállt a tél?~– Be.~Ekkor aztán elkezdett pajkosan nevetni.
256      18|          szakácsné nem ér most rá.~Nekem aztán segítenem kellett neki az
257      18|            Erzsike letörlé a könnyeit, s aztán egész higgadtan beszélt:~–
258      18|               hogy kinevetem vele. Akkor aztán azon rimánkodott, hogy ha
259      18|                 ennél a szónál.)~– Ekkor aztán „ő” misztikus hangulatba
260      18|                 Ha készen van, vigye be.~Aztán felém fordult, felvilágosítva
261      18|                minden fűszer az ételben. Aztán maga fölszeletelte a kisleány
262      18|               Köszönöm, elég lesz.~Mikor aztán a cseléd kiment, folytattuk.~(
263      18|             Vencel parmezánnal szerette.~Aztán hozzáláttunk a levesevéshez.~–
264      18|        elérzékenyült, a nyakamba borult, aztán sírtunk egymás barátságáért
265      18|                  halála. De melyik lesz? Aztán csak nagy hamar elmondtuk
266      18|                meghalt az anyám, s akkor aztán nekem kellett a kesztyűsboltban
267      18|          ezredével Magyarországba.~Amint aztán Magyarországon kitört a
268      18|            Klatopil adósság dolgában.~Én aztán megmondtam neki a csinos
269      18|               teremtés ez az asszony!~Én aztán teljesen megnyugtattam aziránt,
270      18|              szegény Klatopilnak!”~Akkor aztán egymásra licitáltunk, hogy
271      18|                expektorálja magát. Mikor aztán egy kis pauzát tartott,
272      18|                 Dunkircher Annára, akkor aztán ő részéről teljesítve lesz
273      18|                 megesett rajta a szívem.~Aztán, hogy kisírta magát kedvére,
274      18|             kíváncsi asszonyfejekkel. Én aztán bérkocsiba vágtam magamat.
275      19|                leánykájén.~A két feleség aztán megosztozhatott békében
276      19|                  én gyámi helyeslésemmel aztán Erzsike a biztosítékát is
277      19|             össze ne adja magát; mert az aztán férjnek is csak olyan provisorius
278      19|                   hogy nem cselekszi.~Én aztán közel négy esztendeig nem
279      19|                vagyok.~Egy szép tavaszon aztán azt a változatot találta
280      19|                követeli.~Ezért a cikkért aztán a cikkíró grófot is meg
281      19|              utóbbiak csehek valának.~Én aztán tartottam az areopag előtt
282      19|           magunkal tudtuk hozni.~Hát még aztán a látogatások!~Egész életem
283      19|               viveur”-ők fel nem kapták.~Aztán meg az ebéd utáni szundikálásra
284      19|             pofon ütöm a silbakot, akkor aztán büntetésből majd ide zárnak
285      19|            kulcsom a börtönajtóhoz. Ezen aztán nevetett. Úgy látszik, hogy
286      19|            nemsokára meghaljon. Olyankor aztán a keresztgyermekem temetésére
287      19|              úrban megbízik”. – A többit aztán már tudja ön.~– Hogyne tudnám.
288      19|            Valószínű, hogy ő volt az. Én aztán ott marasztottam őket ozsonnára,
289      19|                  hangversenyt. – Egyszer aztán a táncmester az órára nézett. – „
290      19|                  elpiruettírozott.~Ekkor aztán Ézsaiás is felállt az asztaltól,
291      19|                 szójárásból sem mond.~Én aztán az „áldás békesség” szóra
292      19|               bejönni délután öt órakor, aztán azt látják, hogy itt maradt
293      19|                 hagy a faképnél. Énnekem aztán megvan a csúfságom. Nem
294      20|           lövöldöznünk kellett egymásra. Aztán nekiingerelt egy harmadik
295      20|               Annál jobban megdöbbentett aztán, mikor megláttam őt. Egészen
296      20|             világba ragadják a lelkemet; aztán az a méla csend, amit csak
297      20|            csengettyűszó szakít félbe, s aztán magának a papnak az alakja,
298      20|                  Minő gondolat ez?~Ekkor aztán kárörvendő gúnymosollyal
299      20|            vegyek be hat cseppet belőle, aztán mindennap egy cseppel többet,
300      20|              cseppel többet, fel húszig, aztán megint lefelé cseppenkint
301      20|           Megveszem Albach imakönyvét. S aztán majd azt képzelem, hogy
302      20|                 csak a jóságos Isten!~Én aztán nagy nehezen elhagyattam
303      20|             elhagyattam vele a zokogást. Aztán elláttam mindenféle jó,