Fezejet

1       5|     Albert, Sarolta, csupa ifjú tűz, túlömlő lelkesülés, igaz
2      12|  rémülve látom, hogy a városban tűz támadt, annak a fekete füstje
3      12|       hídon harapódzott odább a tűz; a Duna füstölgött a beléhullott
4      12|      ellenkező irányban fújt, a tűz azon városrész felé nem
5      12|        melyen túl nem terjedt a tűz. De az átelleni szegletház,
6      13| világított, a sűrű füstfellegek tűz verőfénye csinálta a pokolbeli
7      13|       egy túlvilági tünemény. A tűz ropogását túlordította a
8      13|      mulatságot mívelünk itt, a tűz mellett falatozunk. A sziklán
9      15| csillagsánc be van véve!~– Nagy tűz lehetett! Már az igaz.~–